Michael Bay első mozija óta nem forgatott ilyen alacsony költségvetésből – ebből még nem lett volna törvényszerű, de nem is minden összefüggés nélküli, hogy talán legjobb filmjét készítette el.
A nyár meglepetése
Annyi mindenben csalódhattál a nyáron: megláttad magad fürdőruhában, leutaztál egy fesztiválra, de részeg volt a frontember és még a leértékelt klíma is úgy zúg, hogy nem bírsz tőle aludni. Ráadásul megint új filmmel jelentkezik a kismilliószor teljes joggal elátkozott Michael Bay – s egyszeriben kiderül, hogy kellemesen is lehet csalódni!
Nem arról van szó, hogy a Transformerseivel végérvényesen az öncélú megalománia mértékegységévé avanzsált rendező egyszeriben ráérzett volna a mértékletesség kellemesen bizsergető ízére, viszont olyan forgatókönyvet toltak az orra elé, amit valószínűleg végig sem olvasott, olyan sok volt benne a szöveg. Így viszont nem mert kihúzni belőle egyetlen párbeszédet sem, hogy robbantást tegyen a helyére, mert a fene se tudta, nem épp egy kulcsmomentumot dob-e épp a szemétkosárba.
[img id=479997 instance=1 align=left img]Gyúrsz: győzöl, nem gyúrsz: nem győzöl
Szó se róla, Bay egy percig sem hazudtolja meg önmagát: Los Angeles kék ege alatt a hőmérsékletnél már csak a színtelítettség foka magasabb, a szilikoncsöcs továbbra sem ment ki a divatból, detonáció pedig nem következhet be anélkül, hogy elkövetői ne ballagnának az előtérben lassított felvételben. Ugyanakkor annyi minden történhet egy félamatőr banda emberrablása során, hogy ezek megmaradnak a háttérben, ahová isten teremtette őket, míg a fókuszpont akarva, akaratlan a karaktereket keresi.
Mark Wahlberg a szedett-vetett wannabe brigád főkolomposaként teljes meggyőződéssel hozza a fitneszedzőt, akinek relatíve jött csak be az élet. A viszonylagosságra ő is csak akkor döbben rá, amikor egy vézna oligarcha vonszolja be fuxait a konditerembe és kezd el dudorászni fülébe milliárdos üzleteiről. A helyi Update Norbiból itt jön ki mohóság, és csap az asztalra, neki is ez a luxus kell, mert megérdemli. Ehhez rántja be a buliba maga mellé az erősítő szuriktól már impotenssé lett haverját, plusz szétnéznek, melyik kokszagyú benga a legnagyobb darab a tárogatónál. Ez utóbbit alakítja az épp nálunk Herculest forgató Dwayne Johnson, akiről sosem gondoltuk, hogy tényleg színész, de azt el kell ismerni, hogy a mérsékelt értelmi képességű testépítő szerepe remekül áll neki.
Szarkazmus, izomból
A meglepően bátor húzással itthon is simán Pain & Gain címen forgalomba hozott akció-vígjáték tehát leginkább a történetet mozgató izomcsoportokban erős. Engem az olyan Elmore Leonard-sztorikra emlékeztet, mint mondjuk a Szóljatok a köpcösnek; humorral vastagon színezett karakterek szaladgálnak fel-le, mint a mérgezett egerek, miközben vagy összejön a nagy balhé vagy nem. Ismétlem, mindezt nyilván a szokásos öncélú bay-i stílusjegyekkel meghintve, hogy azért tudjuk, hol a helyünk. A sztorit amúgy anno egy Pete Collins nevű újságíró írta meg egy miamii hetilapba, ugyanis ahogy a film ezt váltig állítja, valós történet. Ez pedig épp annyira igaz, amennyire ilyenkor szokott, a Wikipédián például érdekes és tartalmas összeállítás olvasható a megtörtént és a filmbéli események egymáshoz való viszonyáról. Az biztos, hogy ha a legjobb sztorikat a valóságból lehet is kinyerni, egy gyilkosságokkal tarkított emberrablás nem zajlik le ilyen szarkasztikus humorral, ezeregy csavarral és ilyen színes mellékszereplőkkel. Vajmi kevés dolgunk van nekünk ezzel, lényeg, hogy amire jegyet váltunk az egy jó értelemben vett nyári mozi, sőt több is annál. Simán megéri majd hónapok múlva is elővenni és újranézni.
Kinek ajánljuk?
- Testépítőknek.
- Akik imádják a tengerpart-csajok-sportautók hangulatot.
- Akik a nyáron eddig csak kiszámítható tucatfilmeket láttak.
Kinek nem?
- Akik tűző napon is csak a morálfilozófiára mennek.
- Akik egy szavamat se hiszik, mert Bay nem válik vízzé.
- Akik a rendezőnél már csak a pankrátorból lett színészeket utálják jobban.
8/10
