A szerelem vajon mi?

Hogy a szerelem vajon micsoda, már a gondolatkinyilvánítás kezdeteitől egyik fő témája az emberiségnek. Talán nem véletlen, hiszen alapvető szerepe van a fajfenntartásban. Már a kőkori barlangrajzokon is láthatunk szerelmi vággyal látványosan telt férfit, különböző női alakokat, melyek körvonalaiban a szerelem iránti vágy mutatkozik meg. Amióta az írásbeliség létezik, abban is a szerelem az egyik legfőbb téma. A legkorábbi történetekben, ha nem a szerelem beteljesítése a cél, akkor éppen az valami nagyon nagy szörnyűség kirobbantója. Az alfa és az omega. A zsidó vallás és a kereszténység szent könyvében, (sőt, innen eredve a Koránban is) mindig fontos helyet foglal el a szerelem témája, lásd Sába királynője, Énekek éneke és a többi. Már idejekorán megjelentek a különféle technikai szakkönyvek az arab háremek mindennapjainak elviseléséhez segítséget nyújtó Illatos kerttől a hindi Káma Szútráig, de arra, hogy mennyire nehéz megfogni, mi is a szerelem tulajdonképpen, azt jól mutatja, hogy még ma, a Gutenberg-galaxis végnapjaiban is jól megélnek azok a –jobbára színes, mélynyomott formátumban– kiadott magazinok, melyek különféle szerelmi praktikákban, történetekben, tapasztalatokban, illetve idevágó tanácsadás témájában utaznak. Halvány fuvallat, amitől a lélek szárnyra kél? Egy dallam? Egy szivárványszínekben pompázó fényorgia? Netán bolygók születését idéző, megsemmisítő, egyben teremtő erejű kataklizma? Esetleg heveny altesti vértolulás, vagy szebben mondva, őrült, állati vágy a szexre? Szimpla kémia? Pontos válasza erre Mouret-nek sincs, pedig A szerelem művészete már hatodik filmje a szerelem témájában, csupán egy találatot tud felmutatni, hogy s hogy nem…

Párok

[img id=344500 instance=1 align=left img]Mouret érdeklődésének okaira derengő fényt vet, hogy filmjeiben mindig több, sőt, ez alkalommal igen sok párt láthatunk, szinte kivétel nélkül eléggé bibis szerelmi élettel. Vagy éppen szakítottak, vagy szakítás előtt állnak, vagy csak szimplán kihűlt a kapcsolatuk, de megszokták egymást és élnek egymás mellett, de már alig egymással. Szinte senki nem éli a szerelem magasztos pillanatait, ettől függetlenül mindenki azt keresi, kutatja, azon elmélkedik, összeesküszik, cselt vet és vihart arat. Vagy éppen vihart vetne, de dugába dől. Az egyiknek még párja sincs, s arról álmodozik, hogy barátnője felajánlja számára a pasiját. Amikor ez a képtelenség a valóságban is megtörténik, persze, elillan a szerelem. Aztán van olyan, hogy a nő az ágyban várja férjét epekedve, ám az inkább sörözni megy. Idősebbeknél meg van, aki még bírná, de van akinek, már a semmi is sok. Aztán, van, aki annyira vágyik a tökéletes szerelemre, hogy végül minden randiban talál valami hibát. Olykor viszont a legképtelenebb helyzetek sikerülnek legjobban – például, amikor egy randevúra a legjobb barátnőnket küldjük el. Mindenesetre türelem kell, nagyon sok türelem, ahogyan ez a filmben is elhangzik…

Szabad szerelem

Mouret filmjein átívelő jellegzetes motívum az ún. "szabad szerelem" mítosza. Többször előfordul, s ebben a filmben végül ez is lesz a fő konfliktusforrás, majd ebből teljesedik ki a szerelem meséje, hogy valakik annyira jó barátok, hogy a barátságot előbbre helyezik a párkapcsolatnál, és szexben hiányt szenvedő barátjuknak saját párjukat ajánlják fel szexpartnerként. Plusz kérdés: létezhet-e szex szerelem nélkül? A nyílt házasság, és egyébként is a szabados szexuális élet a problémafelvetésen túli filmbéli megjelenése automatikusan jelzi, hogy Mouret értékrendszere nem túlzottan konzervatív.

Papa mozija

A szerelem művészete mégis tipikus papa mozija, megengedve persze, hogy papa sem feltétlenül kőkonzervatív. Régi francia komédiákat idéző bagórágta hangú férfihang kommentálja végig ezt a habkönnyű, szórakoztató kis "igazikönnyedfranciás" filmecskét, hideg pezsgőtől száraz humorral, de egyébként is rengeteget dohányoznak a filmben, ami manapság jobban szemet szúr, mint annak idején, a "szabadságban". De ettől még nem lesz senki sem forradalmi, sem régimódi. A film azonban annyira illedelmesen, olyan bájos szemérmességgel beszél akár még a legszabadosabb szerelmi együttlétekről is, hogy rendezhette volna e filmet mondjuk Roger Vadim is, még az "új hullám" előtt. Azonban ő inkább a szerelem tárgyát, a nőt kutatta a férfi szemszögéből, míg kései pályatársa, Mouret a szerelmet magát. A végén találat ott is, itt is, addig viszont türelem.

Kinek ajánljuk?
- Az "igazikönnyedfranciás" filmecskék kedvelőinek.
- Dohányosoknak.
- Akik szeretnek eltölteni úgy 86 percet egy párizsi kávéház teraszán, egy kávé mellett.

Kinek nem?
- Bigott konzervatívoknak.
- Akik a cigifüstöt még látni sem szeretik.
- Akik egy filmtől legalább egy gyomrost várnak…

7/10