Ha nem tudtam volna előre, hogy a Párizsból szeretettel című celluloidhulladék két készítője jegyezte a 2008-ban bemutatott, elképesztően brutális és élvezetes Elrabolva című filmet, azt is hihettem volna, hogy az életemből másfél órát örökre elrabló filmet két pattanásos, konstans merevedéssel küszködő kiskamasz dobta össze egy délutáni közös recskázás után.
Amikor John Travolta kapott egy esélyt Xenutól arra, hogy romokban heverő karrierjét feltámaszthassa, azaz Quentin Tarantino beválogatta a Ponyvaregény szereplőgárdájába, azt hittem, két kézzel ragadja magához a mentőövet. Mára kiderült, hogy Vincent Vega csak egy szerencsés véletlen volt, Travolta azóta sem tudta azt a teljesítményt megközelíteni, és egyre több olyan szemétben vállal szerepet, mint a Párizsból szeretettel. Azt most hagyjuk is, hogy mennyire lehet hiteles egy ránézésre 130 kilós, a feje helyén egy kisebb méretű hőlégballon kupoláját hordó faszi (és az arra festett, iszonyú gáz szakáll) a kőkemény zsoldos szerepében, mert ez a legkisebb baj.
Sokkal nagyobb probléma, hogy a filmből konkrétan két dolog hiányzik, az értelem és a koherens történet. A klasszikus furcsa pár alapvetésre felhúzott főszereplő kettős (a Tudorokból a hakniba beugró Jonathan Rhys Meyers és Travolta) a filmben először egy nem létező lány miatt megy bosszút állni egy rakás Párizsban élő kínain, majd egy palesztin terroristát kergetnek kicsit, legyilkolnak úgy hatvan embert, eljátsszák a Cobra-11 legkínosabb akciójeleneteit, majd a végén pacsiznak egy jót, szeretlek én tégedet, te meg engemet, John.
A kliséhalmazok közül csak pár, találomra: Rhys Meyers egy követségi titkár, aki természetesen emellett CIA-alkalmazott, Travolta harsány és kőkemény, a franciák buták és koszosak, az arabok meg csak simán gecik. A varrás mentén foszló fércmunkának sem tekinthető forgatókönyv fordulatait kilométerekről lehet látni, a karakterek elméletileg impulzív tettei megmagyarázhatatlan bunkóságokba torkollanak, motivációt, jellemfejlődést nem lehet felfedezni nyomokban sem.
Az akciójelenetek feleslegesen brutálisak és nyersek, nincs meg az a mögöttes hajtóerő, indíték, ami indokolná egy étterem komplett személyzetének kiirtását vagy egy rendőrjárőr felrobbantását. A film egy nagyon rossz akciókomédia is lehetne, ha csak egy eredeti poén is lenne benne, de nincs, komolyan, a legviccesebb beszólás az, amikor Travolta a Royal with cheese-t idézi fel a Ponyvaregényből. Senkinek, semmilyen körülmények között nem javalljuk. Értékelés: 1/10.
