Csobbanás (1984)

Miért is vetődött a sellő a partra? Mert még kicsi sellőlányként megmentett egy vízbe esett fiút, aki később felnőtt, a pályakezdő Tom Hanks  lett belőle, és már azt hiszi, hogy csak képzelte a dolgot. De mivel baromi ügyetlen, újra a vízbe esik, megint meg kell menteni, a szőke bombázóvá cseperedett sellőlány pedig felkerekedik, hogy megkeresse hősünket New York hatalmas városában – de már az első sarkon letartóztatják, mert nem visel semmit. A Csobbanás sikerének titka az őszinte együgyűsége, amihez rendkívüli profizmus is társult az alkotók részéről. Persze az sem ártott, hogy az uszonyát titkoló, rendre suta helyzetekbe kerülő Daryl Hannah végig olyan a filmben, mint egy butuska svéd pornósztár. És egy érdekesség a végére: a Disney-nél azért változtatták az eredetileg szőke Ariel hajszínét vörösre A kis hableányban, hogy ne emlékeztessen túlságosan a szexi főhősnőre!

Segítség, felnőttem! (1988)

Valószínűleg kevesen tudják, hogy Steven Spielberg testvére, Anne Spielberg írta a forgatókönyvét, a rendező, Penny Marshall pedig az első nő a filmtörténelemben, akinek a filmje 100 millió dollár fölötti bevételt termelt a mozikban. Pedig nem sokon múlt, hogy egyáltalán ne készüljön el a film: csak akkor kezdtek vele érdemben foglalkozni a producerek, amikor Robert de Niro a forgatókönyv elolvasása után bejelentkezett a gyereklelkű főhős szerepére. Csakhogy de Niro 6 millió dolláros sztárgázsit kért, a stúdió pedig leszerződtette Tom Hankst 2 millióért, aki telitalálat volt, hiszen Hanks az a színész őstehetség, akinek a vígjátéki és drámai szerepek is jól állnak, és profin hozza azt a fajta derék átlagembert, aki elképesztő kalandokba keveredve, a jó szíve, a szorgalma és a kitartása miatt végül legyőz minden akadályt.

A szerelem hullámhosszán (1993)

A 90-es évek első felében volt Tom Hanksnek egy romkom korszaka, amikor ő volt a magányos férfi, akire végre rátalál a szerelem. Történetesen ez volt Meg Ryan fénykora is a romantikus vígjátékok terén, és logikus volt, hogy ők ketten kezdjenek egymással valamit. Így jött Nora Ephron munkája, ami nem mellesleg a tökéletes karácsonyi mesék egyike. Merthogy szenteste egy rádiós műsorvezető álmokról, vágyakról, kívánságokról kérdezi a hallgatókat, egy kisfiú pedig betelefonál, és az édesapjának kér segítséget, aki felesége halála óta magányosan neveli őt. Annie-t (Meg Ryan), a bájos, de házasság előtt álló lányt valósággal elvarázsolják a kisfiú és az édesapa (Tom Hanks) megindító szavai. Úgy érzi, épp a nagy ő hangját hallja a rádió hullámhosszán. Elhatározza, hogy kerül, amibe kerül, elindul és megkeresi az ismeretlent, akiben felismerni vélte az "igazit".

Philadelphia - Az érinthetetlen (1993)

Tom Hanks első Oscar-díját nyerte el Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak) filmdrámájának főszerepében nyújtott megkapó alakításáért. A filmben a sztár egy menő jogászcég feltörekvő munkatársát alakítja: Andrew Beckett titkolja homoszexualitását és AIDS-betegségét; amikor arra mégis fény derül, koholt vádak miatt kirúgják a munkahelyéről. A férfi ezt nem hagyja annyiban, nagy nehezen, de talál egy olyan ügyvédet (Denzel Washington), aki előítéletei ellenére, szakmai hiúságból elvállalja a befolyásos cég elleni reménytelennek tűnő ügyet. A Philadelphia – Az érinthetetlen az egyik első fősodorbeli hollywoodi film volt, ami ilyen nyíltan beszélt az AIDS-ről és a betegséggel kapcsolatos tévhitekről, a vele kapcsolatba hozható homofóbiáról.

Charlie Wilson háborúja (2007)

A veterán rendező, Mike Nichols tökéletesen idézi meg ezt a furcsa korszakot, amely a hidegháború legvégét jelentette, és amely megágyazott korunk konfliktusainak – mert azt sem felejti el elmesélni, hogy a szovjetek kivonulásával az USA, amely a címbeli Wilson szenátor sürgetésére állig felfegyverezte az afgán lázadókat, végül gyakorlatilag magára hagyta az országot, és tudjuk, mi lett a káoszból és végül kikhez kerültek az annak idején oda küldött fegyverek. A film azonban nemcsak történelmi parabola, hanem rendkívül szórakoztató darab is, és bár erre a szerepre kevesen szavazták volna be, Tom Hanks mégis nagyszerű a kicsapongó szenátor szerepében, sőt, pont azért olyan jó, mert itt teljesen más karaktert hoz, mint amit szokott, Julia Roberts pedig élete legjobb alakítást nyújtja a kommunistafaló egykori szépségkirálynőként.

Kémek hídja (2015)

Steven Spielberg és Tom Hanks olyanok, mint a borsó meg a héja, minden filmjükön érződik, mennyire szeretik a közös munkát és úgy általában, a film világát. A Kémek hídja a hidegháború legfagyosabb éveiben játszódik, és azt a megtörtént esetet dolgozza fel, amikor a szovjetek elfogták egy amerikai kémrepülőgép pilótáját. A filmben a CIA megbíz egy ügyvédet (Tom Hanks), hogy utazzon Berlinbe, és szabadítsa ki a pilótát a vasfüggöny mögül: készítsen elő egy fogolycserét, amiben az oroszok a pilótáért cserébe megkaphatják az Amerikában lebukott szovjet kémet, Rudolf Abelt. Utóbbi karaktert Mark Rylance alakította, aki Oscar-díjat kapott ezért a szerepért. Hanks is zseniális, csak kevésbé látványosan, és a karakterében az a zseniális, hogy úgy csinál történelmet, hogy ha rajta múlna, inkább hazamenne jó meleg otthonába a feleségéhez.

Számkivetett (2000)

Robert Zemeckis filmjében Tom Hanks egy lakatlan szigeten kerül intim kapcsolatban egy röplabdával, és bár viccelünk, hősünk lelki épségét valóban a labdának köszönheti. A Számkivetett sztorija egyenesebb, mint egy szög: a Hanks által alakított topmenedzser egy repülőgép-katasztrófát követően egy lakatlan szigeten köt ki, ahol Robinson Crusoe után szabadon önellátásra kell berendezkednie, és mivel egy FedEx gép járt szerencsétlenül, a túlélést a különböző szétszóródott csomagok tartalma biztosítja. Itt nincsenek nagy meglepetések és óriási fordulatok, mégis megunhatatlan a történet, nem kis részben Hanksnek köszönhetően, aki egyedül is elviszi a hátán a filmet.

Stephen King: Halálsoron (1999)

Paul Edgecomb börtönőrként szolgál a Cold Mountain fegyház siralomházában a múlt század harmincas éveiben. Az E blokkban halálraítéltek várják, hogy végigmenjenek a halálsoron - a folyosón, amely a villamosszékhez vezet, ám minden megváltozik, amikor új rab érkezik az E blokkba. Az óriás termetű fekete férfit, John Coffeyt az esküdtszék két fehér kislány meggyilkolásáért ítélte halálra, pedig egyáltalán nem tűnik gyilkosnak. Stephen King  regényéből a börtönfilm specialista Frank Darabont (A remény rabjai) rendezett elképesztő filmet, csodával, kalanddal, izgalommal és rengeteg emberséggel, különösen annak fényében, hogy halálra ítélt bűnözők és kőkemény, nem egyszer szadista hajlamú fegyőrök között járunk. A 2012-ben elhunyt  Michael Clarke Duncant örökre a hatalmas John Coffey alakjával azonosítjuk, és nem mondom, hogy ez volt Tom Hanks legeslegjobb szerepe, de biztosan a legjobbak között van.

Ryan közlegény megmentése (1998)

A leggrandiózusabb háborús film, ami valaha készült, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nem csak profi, okos is, és főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon, hogy elnémítson egy ellenséges üteget – ami nincs is ott. A túlélők új küldetést kapnak, a német vonalak mögött kell megtalálniuk és visszahozniuk egy olyan katonát, akinek három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét. A film a partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja: járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, helyiségharc, és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Az eredmény öt Oscar-díj, köztük a legjobb rendezésért járó.

Forrest Gump (1994)

Tom Hanksnek saját bevallása szerint két dolgot szoktak odakiabálni a rajongók az utcán a legsűrűbben: a Számkivetett-beli röplabdahaverja, Wilson nevét és azt, hogy „Fuss, Forrest, fuss! ” Az utóbbi természetesen Robert Zemeckis ikonikus filmjében hangzik el. A Winston Groom regényéből készült imádnivaló alkotásban fel-felvillannak a XX. század legfontosabb eseményei (elnökváltások, a vietnámi háború, a Watergate-botrány), de a nézőket – hála Forrest egyszerű, naiv világlátásának és örök optimizmusának – az érdekli leginkább, újra együtt lesz-e a borsó meg a héja, azaz hősünk és gyerekkori szerelme, Jenny (Robin Wright) - aki nem is biztos, hogy megérdemel egy ilyen jó embert.