Oliver Stone átadta a stafétát Kevin Costnernek. Mostantól ő felel az amerikai dicsőségért és lelkiismeretért.
1962 októberében Hruscsov a kommunizmus és a testvériség jegyében atomrakétákat telepít Kubába. John F. Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke felderítőket küld, akik arról adnak számot, hogy rövid időn belül a rakéták működőképessé válnak, s ezek végzetes csapást mérhetnek az Egyesült Államokra. A világ a 3. világháború küszöbén áll, az emberek a hírműsorokra tapadva feszülten figyelik a diplomáciai és katonai manőverezéseket, a tengeri és politikai csatákat, melyet a két nagyhatalom folytat egymással és saját berkein belül, a nyilvánosság előtt és a színfalak mögött. A Föld megmentése tizenhárom véresre izzadt napba kerül, Hruscsov félreértésre hivatkozva végül visszavonul.
Roger Donaldson filmje a Kennedy kormány főtanácsadója, Kenny O'Donell (Kevin Costner) szemszögéből mutatja be az eseményeket, aki végig a két Kennedy körül tevékenykedett, és szinte a család barátjának számított. Helyzetéből adódóan O'Donellnek betekintése volt a válság minden részletébe, a színfalak mögötti egyezkedésekbe, és abba az idegcsatába, melyet a két hatalom vezetői folytattak egymással és saját magukkal a háború elkerülése érdekében.
A film precízen és részletesen mutatja be az eseményeket, Donaldson igyekezett a történelmi eseményt a lehetőségeihez képest dokumentumszerűen ábrázolni. Mert mi mással magyarázható, hogy a film egyes jeleneteit fekete-fehérben szemlélheti a néző, minden különösebb dramaturgiai összefüggés nélkül. Esetleg talán még azzal, hogy a több mint két órás produkció vontatott, száraz részein unatkozó nézőt, akit épp az elalvás fenyeget, egy ilyen malőrrel felrázza.
De ez lényegtelen ahhoz a rejtélyhez képest, mely Kevin Costner figuráját körülveszi. A történet során ugyanis kiderül, hogy az általa alakított tanácsadónak a válságban tulajdonképpen semmilyen szerepe sincs. Némely pillanatban, mintha az elnöknek (Bruce Greenwood) és Bobbynak (Steven Culpnak) is feltűnne ez a furcsaság, egyszer még össze is súgnak, nyilván tisztázzák, hogy kettőjük közül kinek is a barátja. Bennünk azonban tovább él a gyanú, hogy azért kapta ő főszerepet, mert Kevin Costner rá hasonlított a legjobban.
