Maga a történet izgalmas és a két főszereplő is jól el lett találva, ezek alapján akár jó film is lehetne a Lopott idő. Az a legnagyobb baj vele, hogy túlzásba viszik az idő fogalmával való közléseket. Próbálnak a szereplők szájába adni olyan közhelyeket, amik mind az idővel és annak múlásával kapcsolatosak, de ez kb. fél óra után elég idegesítő...
A történet szerint a közeljövőben az új fizető eszköz az idő lesz. Azaz, ha venni akarunk egy kávét, vagy felszállni a buszra stb. nem papírpénzt veszünk elő a pénztárcánkból, és nem kapjuk elő a bankkártyánkat, hanem csak odatartjuk az alkarunkat és percekkel, vagy órákkal fizetünk. Jó elgondolás, mert legalább nem tudnánk otthon felejteni a bukszánkat. Viccet félretéve tényleg érdekes kérdéseket vet fel a film, pl. az örökélet kérdését, vagy a szegények problémáját is teljesen új megvilágításba helyezi. Itt ugyanis mindenki a saját idejével fizet, azaz ha vásárol valamit, annyival kevesebb ideje van, amit eltölthet a Földön. Természetesen itt sem szűnik meg a szegyének és gazdagok közötti szakadék. Sőt! Vannak az időmilliomosok és az időhiányban szenvedők.
Az is különleges ebben a nem túl távoli jövő elképzelésben, hogy senki sem idősebb 25 évesnél. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor valaki betölti a negyed évszázadot, akkor megjelenik az alkarján egy óra. Mindenkinek különböző percek, órák vagy akár napok, hónapok vannak rajta. Innentől kezdve a szegényeknek mindennap meg kell küzdeni azzal, hogy újabb és újabb perceket, órákat keressenek. Ezt megtehetik munkával, de akár rablással is. A gettóban inkább a második a jellemző, mivel munka nem igazán van és akinek van munkája azt sem fizetik meg különösebben. Az árak viszont napról napra magasabbak...
Will Salas (Justin Timberlake) és édesanyja (Olivia Wilde) szintén a gettóban élnek, napról napra próbálják összekuporgatni a számlákra, az ételre vagy épp a buszjegyre valót. Hogy miért hozom fel mindig a buszjegy témát, azt megfogod érteni, ha megnézed a filmet. Fontos momentum, úgyhogy nem szeretném előre elárulni a jelentőségét.
Will apja már régen meghalt, és amikor anyját is tragikusan elveszíti, akkor a fiú bosszút esküszik. Elhatározza, hogy az egész rendszert felbolygatja, hogy a gazdagok idejét elrabolja és szétosztja a szegények között, mint valamiféle modern kori Robin Hood. Erre van is módja, mivel egy öngyilkos hajlamú milliárdos, ráhagyja az összes hátralévő idejét, 100 évet.
Will fejvesztve siet a milliomosok negyedébe, ez csakhamar fel is tűnik az Időrendészeknek, akik szinte azonnal üldözni kezdik. Ám a fiú ekkora már pókeren még több évet nyer az egyik leggazdagabb embertől, Weistől (Vincent Kartheiser). Szinte természetes, hogy ennek a férfinak a lányát, a gyönyörű Silviát szemeli ki magának a mi Willünk. Silviát egyébként az én egyik kedvenc fiatal színésznőm játssza, Amanda Seyfried. Őt láthattuk már a Mamma Mia Sophie-jaként, vagy a Kedves Johnban, a Chloéban vagy legutóbb a Lány és a farkasban. Most egy merőben új karakter bőrébe bújt. Silvia nem igazán „él” ezt úgy értem, hogy az apja szinte mindentől tiltja, állandő testőrök védelmében él, még az óceánban sem fürödhet. Semmi veszélyeset nem csinálhat, mert az időpocsékolás.
Amikor Willt elakarják kapni az időrendészek, élükön Raymond Leonnal (Cillian Murphy), akkor a fiú kétségbeesésében, vagy szánt szándékkal túszul ejti Silviát. Kezdetben a kapcsolatuk viharos, de ahogy az már lenni szokott szép lassan egymásba szeretnek és olyanok lesznek, mint egy XXI. századi Bonnie és Clyde. Együtt kezdenek időt lopni, és a lopott időt szétosztani a szegények között, hogy végre megdöntsék a rendszert.
Összességében izgalmas film és szórakoztató is. A két főszereplő játéka is tetszett, és maga a film is sokkal jobb lett volna, ha nem élnek vissza annyiszor az idő szó körüli klisékkel, közhelyekkel, közmondásokkal. Nem tudom, hogy ez csak a magyar szinkronnal ennyire zavaró-e, de mindenesetre ez volt az egyetlen rossz dolog, amit a film számlájára írhattam.
7/10 pont
