Aki már most a feje búbját vakargatja, hogy a téli szünet hosszú napjaiban mit fog kezdeni csemetéjével, azt megnyugtatom, s biztatom: vigye el erre a filmre. Karácsonyias-mikulásos (amúgy amerikaiasan), kalandos, vicces, sőt még a papának-mamának való szerelmi és gyereknevelési szál sem hiányzik belőle.
Ha valaki nem látta az 1994-ben készült első részt, annak mindenképpen tudnia kell, hogy főhősünk miképpen is lett Télapuvá: a gyermekével cívódó apa (Tim Allen) egy nap véletlenül magára kapta a balestet szenvedett Mikulás nagykabátját, s ezzel a szabályok értelmében és némi varázslat által átalakult.
Ő lett az első Mikulás, aki apa... Most éppen ez a kettősség kavarja fel az életét. Manói ugyanis közlik vele, hogy fia (ó, mi borzalom!) felkerült a rosszak listájára. Mindemellett természetfeletti lénytársai (Fogtündér, Húsvéti nyúl?) közlik vele, hogy a szabályzat értelmében csak akkor tarthatja meg állását, ha karácsony napjáig feleséget talál magának. Fő is a feje szegény Télapunak, mikor is szellemiekben gazdag, kilencszáz éves manója közli vele a megoldást: másolatot készít róla, s amíg ő odalesz gyereket nevelni és párt találni, az majd helyettesíti.
A nagyszakállú szabódik is egy darabig, ám a kényszerítő erők súlya miatt rááll a dologra. A manó másol, elészül a plasztik Télapu, az igazi meg elreppen gyereket nevelni és csajozni. Alig néhány hete van karácsonyig! Távolléte alatt azonban másolatában új eszmék ébrednek, s kegyetlen diktátorrá válva leigázza a manókat, leállítja a játékgyártást, s minden gyereknek szenet akar rakni a cipőjébe...
Ha most a mívesebb darabokat kedvelő kedves olvasó arra számít, hogy veretes vitriolos fejtegetésbe kezdek a film kapcsán, csalódni fog. (Pedig könnyűszerrel tehetném ezt.) A Télapu 2 minden ostobasága és negédessége ellenére is meg tudott maradni családi filmnek, olyannak amelyet a reklámokban szívesen használt 1-99 éves korig bátran lehet ajánlani.
Az alkotók nem estek a történet túlcsavarásának hibájába, s magvas mondanivalót sem akarnak ránk tukmálni: megmaradnak a mindig látni és átérezni vágyott szeretet izgalmas történetben való ábrázolásánál.
Karácsonyi-mikulásos filmet nem hiszem, hogy lehetne ennél jobbat vagy korszerűbbet csinálni. Ha a mi karácsonyunkat nem is menti meg, legalább szerez néhány derűs és felhőtlen percet. Lepje meg a gyereket egy jeggyel! Ha nem, úgyis kiköveteli majd magának.