Danilo Kis életművével enyhén szólva nem lehet egy könyvtárat megtölteni. A két rövid, ám fenomenális, csodálatos novellásköteten kívül (Borisz Davidovics síremléke, A holtak enciklopédiája) van még nekünk az Anatómialecke (a pamflet-világirodalom gyöngyszeme); néhány dráma, egy kisregény, egy ifjúkori poéma és sok érdekes, művelt alkalmi darab (interjú, beszéd, kisesszé, tárca, néhány vers - elegyes dolgok változatos irodalmi témákról). No meg a három önéletrajzi kisregény: a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra. Hogy Kis e nem túl sok leírt oldal dacára miért főalakja mégis a (kelet-)európai irodalomnak, azt nem tudjuk most megbízhatóan megindokolni. Legyen elég annyi, hogy Magyarországon például egy komplett kisegyháznyi híve van, jobbára vajdasági magyarok (de nem kizárólag). Ők idoljukként őrzik szívükben alakját, s ápolják emlékét. És ez így helyes, mert Kis nemcsak nagy író, de nagyszerű ember is volt. Valamiképpen a személyisége - a valós és az irodalmi, bár ez a kettő aligha választható szét - összegezte sok-sok élő és holt ember tapasztalatát Kelet-Európáról: az identitás összetettségéről, a számkivetettségről, az otthontalanságról; meg a rajongásról, a pátoszról és az iróniáról.
Élete nyitott könyv. A magyar zsidó apa és a Crna Gora-i szépség logikátlan és valószerűtlen házasságából született Danilo Újvidéken, majd a Zala megyei Kerkabarabáson tölti gyermekéveit: a család a "hideg napok" után menekül át Magyarországra a rokonokhoz. De a végzetüket sem e rokonok, sem az apa nem kerülheti el. A háború után a kamasz Danilo Cetinjébe repatriál, onnan Belgrádba vezeti a sors, majd pedig - a 70-es évek végétől - a kikényszerített emigrációba.
Tolnai Szabolcs, filmünk szabadkai születésű rendezője mondhatni von Haus aus szektatag - és nem kétséges az sem, hogy a Kis által oly ritkának tekintett "jó olvasók" egyike. Alaposan áttanulmányozta s megértette az önéletrajzi vagy mondhatnánk: apaéletrajzi trilógia minden betűjét. Nem volt könnyű dolga, amikor ebből az anyagból - az aprólékos megfigyelések, családi anekdoták és belső, lelki történések költői elegyéből - többé-kevésbé egyenes dramaturgiájú filmet kellett készítenie. De becsülettel megküzdött vele. Kis két alakban, gyermekként (David Vojvic) és fiatal felnőttként, befutott íróként (Nebojsa Dugalic) lép elénk; az utóbbi szülei életének helyszíneit - a "gyökereit", a születése előtti múltját, saját magát - keresi. Nem tudom megítélni, a nem beavatottak számára az író (ön)életrajzának részletei mennyire állnak össze: de talán nem is biográfiai filmként tanácsos a Fövenyórát néznünk. Egyrészt, mert a másik főszereplő, az apa, Eduard Sam (Slobodan Custic) sorsa - a kisebbségi lét szorongásos neurózisa, a polgári lét kudarca, a téboly és a meggyilkoltatás - maradéktalanul kibontakozik előttünk. Másrészt pedig azért, mert ha a történet némiképp enigmatikus is marad, a gyönyörűen fényképezett (operatőr: Pohárnok Gergely) epizódok valahogy kiadják a Kis-életmű egyik oldalát: az örök fenyegetettség, a szorongás és a halál képeit. (Az iróniának, Kis másik trade markjának e történetben nem sok szerep jut.) "Valahogy": a kifinomult, értő operatőri és rendezői munka jóvoltából.
