A Csak szexre kellesz mentségei: Natalie Portmannek ki kellett heverni valamivel a Fekete hattyút, Ashton Kutcernek pedig kellett választania egy második filmet, mert tavaly csak egybe vágott bele. Más ötletem nincs.
Szabvány 37-es
A film a szokásos elcsépelt kaptafa alapján halad: fiú és lány kamaszként ismeri meg egymást valami indiántáborban, majd tíz év után egymásba botlanak a Nagyvárosban, csinálnak egy hülyeséget, majd van pár évük, hogy kiheverjék. A Sors újra összehozza őket, de a lány elfoglalt, nem akar lehorgonyozni, de aztán bonyodalmak árán mégis. Persze megvan a Nagy Konfliktus is, de olyan gyenge, hogy kínunkban röhögünk. A filmet egyedül a karakterek tudnák életben tartani, de Ashton Kutcher leginkább bánatos szemekkel mered a semmibe, Natalie Portman pedig a forgatókönyvre hagyatkozik – nem kellene…
Mert mi a sztori? Itt van Emma, a törtető(nek tűnő) fiatal rezidens orvos, akinek nincs ideje kapcsolatokba bonyolódni, de azért vannak bizonyos igényei. Adam kapva kap az alkalmon, és veszett iPhonozásba és alkalmi légyottokba bonyolódik a lánnyal – elvégre a jó hírnevet meg kell alapozni, lehetőség szerint minél több csajjal. Csak hát a dolog komollyá válik, meg a Nagy Szerelemről is kiderül, hogy csak egy tűsarkakon egyensúlyozó, üresfejű liba, aki ráadásul párhuzamosan apuval is zsákolt.
[img id=280394 instance=1 align=left img]Néhány halvány kísérlet azért van a történet felrázására, de mind hamvába hol. Az egyetlen valamire való utalás talán az, hogy Adam egy táncos tini-tévéshowban dolgozik asszisztensként, épp egy olyanban, amelyben Kutcher maga is feszített annak idején, majdnem tíz évig. A That '70s Show-t nálunk nem játszották, az utalás poénértékének annyi, nőként pedig annyira nem tud feldobni a zenés-táncos-pompomlányos őrület.
Sajnos Michael Samonek és Elizabeth Meriwether együtt is csak egy szabványgyáros, néhány szópoénnal dolgozó szöveget bírt összehozni, amelyet Ivan Reitman rendező sem dobott vissza azzal, hogy gyerekek, tudtok ti jobbat is. Pedig Reitmannak ebben a kategóriában sikerült összehozni egy Ovizsarut, egy Juniort és egy Dave-et is, igaz, ezek mind a 90-es években készültek...
Mellékesen
A film castingosai viszont jól dolgoztak, a mellékszereplők viszik a filmet. Például kockáztattak, és Ludacrist kérték fel a haver csapos szerepére, aki amellett, hogy az egyik legismertebb rapper, eddig nem nagyon tűnt fel a vásznon. Nem volt rossz választás Lake Bell sem, aki már az Egyszerűen bonyolultban is domborított: itt egy-két jelenet erejéig rajzol vázlatot egy szexis, de önmagában bizonytalan nőről, aki inkább ronda szemüvegkeret mögé bújik, minthogy szembenézzen a valósággal. Nagy felfedezés Greta Gerwing, akit eddig a magyar közönség nem láthatott, s otthon is elsősorban tévés színészként ismert. Szintén aha-élményt nyújt Kevin Kline, aki az apa nyúlfarknyi, marcsagőzös szerepében hozza ki a maximumot magából – és képes saját magából hülyét csinálni a kései ötvenesek bonyolult problematikája kapcsán. Feltűnik még a vásznon Cary Elwes, de néző legyen a talpán, aki a fuszeklik fejedelmét felismeri a kissé testes, bozontos Dr. Metznerben.
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akiknek elég, ha Natalie Portman csinos pofiját bámulják.
- Naiv harmincasoknak (ha vannak ilyenek).
- Azoknak, akik elhiszik, hogy Kaliforniában mindenki jól néz ki.
Kinek nem?
- Azoknak, akik Natalie Portman tehetségét várják a filmtől.
- Kései ötveneseknek.
- Kreatív írást tanuló egyetemistáknak.
4/10
