A Turandot után kezdődött. Felhívtak és megkérdezték, hogy nem jönnék-e el hozzájuk dolgozni. Tavaly tavasszal látogattam ide először, megnéztem egy sereg előadást és darabokról beszélgettünk.
Én nem ismertem más magyar színházat a Katonán kívül. A Katona az én otthoni színházam, a Bulandra megfelelője, és nagyon sok mindenben hasonlít is hozzá. A Bárka azonban teljesen más. Ez fiatal színház. Nem csak a története, de a szemlélete miatt is, mert főleg kortárs darabokat játszik. Megnéztem az előadásaikat, némelyiket videón. Darabokat ajánlottam, a Három nővért, de szóba került a Sirály is, és persze Pirandellót, meg saját adaptációimat. A színház végül a Hat szereplőt választotta. Az akkori, egy évvel ezelőtti társulat létszáma éppen megfelelt a darab szereplői számának.
Bár pár éve, talán 95-ben, megrendeztem már a Hat szereplőt a Bulandrában, de ez most egy teljesen más előadás lesz. Én soha nem veszem újra elő azokat a darabokat, amelyeket már megcsináltam; kétszer vagy háromszor történt mindössze. Ebben a mostani előadásban sokkal messzebb szeretnék menni, mint a korábbiban; itt a mozgásnak is nagyobb szerepe lesz (most már koreográfussal dolgozom), és a korábbi zeneszerzőm - róla nem tudnék lemondani, elvégre a Bulandra-beli előadásom zenéjét ő szerezte - új zenei betéteket is írt az itteni színészek számára. Én pedig bizonyos dolgokat továbbgondoltam. De Pirandellót soha nem lehetne ugyanúgy megcsinálni két különböző színházban. Pirandello mindig arról a konkrét színházról szól, amelyben éppen játsszák.
A Bárka előadásai közül a Szentivánéji és a Díszelőadás tetszett igazán (ezeket sajnos videón láttam), a mostaniak közül a Mulatság és az Előhívás. Ez utóbbit nagyon jó előadásnak tartom, a színészek remekek, és csodálom, hogy nem kaptak díjat ezért az alakításért. El kellene vinni külföldre?

Ismerősök
Hogy végül a Hat szereplő mellett döntöttünk, az azért is volt, mert olyan színészekkel dolgozhattam, akiket Romániából ismertem. Spolarics Andreának láttam minden kolozsvári előadást, Szikszait szintén láttam Vásárhelyen, a Tom Paynben. Spolarics hatalmas színésznő. Lehet, hogy ezek nagy szavak, nem tudom, hogy a magyar színház ugyanúgy gondolkodik erről a színészről, mint én. Spolarics szerintem a határok nélküli színész, aki bármit el tud játszani. Nagyon tud koncentrálni minden pillanatára. A próbán is elképesztő látni azt a feszültséget és drámai erőt, amellyel dolgozik. Rémusszal kapcsolatban, akit nagyon jó színésznek tartok, sokat gondolkodtam, hogy a Fiú vagy Madame Pace szerepét adjam neki, de végül is a Fiú mellett döntöttem, hogy az előadás alatt végig jelen lehessen. (Madame Pacet Balázs Attilának szántam volna, aki azonban nem tudta vállalni.) Czintost is ismerhettem Romániából. Ő inkább komikus színész, de megértette, hogy itt most egy igazán nagy színészt alakít, olyat, aki Othellót és Falstaffot játszott. De a hangjával, a jelenlétével? ő most nem komikus eszközökkel dolgozik. Több olyan színész van, akik karrierjüket Romániában kezdték. Játszik most Szilágyi Enikő is a darabban, akit nagyon sok román filmben láttam, nagy sztár volt, nagyon szép nő. Ma is az. Nagyon sokat dolgozott a hangján, kiválóan énekel. Láttam egy előadásban, amelyben francia sanzonokat énekelt. Nekem valami ilyesféle színészre volt szükségem a Díva szerepére.
Lázár Katit a Katonában láttam, a Tartuffeben és nagyon tetszett az alakítása. Nagyon örülök, hogy elfogadta, hogy játsszon az én előadásomban.

Új találkozások
Ősszel megnéztem Bukarestben Garas négy filmjét. Nagyon mély benyomást tett rám ez a nagy színész. Ahogy mozog, ahogy tud bánni a testével, az fantasztikus. És az, amit Pirandello akar ebben a darabban az Igazgató szerepére, az egy igazi, nagy bohóc. Hiszen elméleti munkáiban is folyton azt fejtegeti, hogy az élet egy szomorú bohóckodás. És a szerep ennek a gondolatnak felel meg. Garas a szerepet nagyon finom kommentárokkal, reflexiókkal építgeti.
Gazsóról az előadásai alapján nagyon jó véleményem volt, most pedig ezt a jó vélemény megtízszereződött, megszázszorozódott. Azt hiszem, hogy fantasztikus színész. Nem csodálkozom, hogy most megkapta a legjobb férfiszereplő díját. Gazsó semmit sem mond el úgy a színpadon, hogy az ne lenne valahogy lefedve. Mindent, amit csinál, önmaga, saját lénye mélyéről hozza fel. Elképesztően tud koncentrálni és a színpadon képes pszichoanalízisre is. Ő nem úgy sír vagy pirul a színpadon, mint egy színész, akinek ezt kell csinálnia, mert ezt mondja neki a rendező, vagy ahogy Pirandellónál van, azért, mert a világosító piros fényt ad be neki. Ő a szerepet tényleg a pórusain keresztül alakítja.
Igazi találkozás volt Szabó Mártával is, akit az Előhívásban láttam, amelyben nagyon nehéz szerepet alakít és amelyben egyszerűen egy jelenség volt. Ő félénkebben közeledett a szerephez, lehet, hogy mi is túl sokat vártunk tőle már az első napon, lehet, hogy arra kényszerítettük, hogy többet csináljon, mint amit abban a pillanatban képes volt megcsinálni. Most azt hiszem, hogy ő pályafutásán ez az alakítás fontos állomás lesz.
Jó, hogy köztünk van Kakuts Ági, aki nagyon jó ajánlólevéllel érkezett, hiszen Harag Gyurival dolgozott, akit én csodáltam és akiről írtam is, és Tompa Gáborral. Nagyon finoman dolgozik. Nem olyan színésznő, aki kitesz mindent; egyetlen pillanatra sincs a színpadi akción kívül, és mint egy igazi ékszerész, úgy dolgozik a szerepén. Soha nem hazudik, nem csinál megengedhetetlen gegeket. Egy ilyen színész, aki nem okoz semmiféle problémát a társulatban, nem akar folyton főszerepet játszani, nagyon hasznos a munka és a társulat szempontjából is.
A két bohóc gegjei, bohóctréfái, a színház totum factumai, ellenpontozzák a tragédiát. Remélem, Csuja Imrével és Pepével (Scherer Péter) ez sikerülni fog. Egy kicsit a Szentivánéjiből kellene jönniük mindkettőjüknek, amolyan Puck-szerű figurák, akik csodákat varázsolnak. Ők shakespeare-i ellenpontok: a tragédiát mindig valami viccel, geggel oldják fel. És van még egy nagyon jó adottságokkal rendelkező stúdiósunk is, Mészáros Tibi, aki a Súgót játssza. Ezeknek a szereplőken van igazi megfelelőjük a színházban: Pepének Misi, az ügyelő, Tibinek Zsófi, a mi igazi súgónk.

Fiatalok
Nagyon tetszik a két fiatal színész, Varga Gabi és Kardos Robi. Mindketten nagy figyelemmel dolgoznak, komolyan és koncentrálva. Bár nincsenek főszerepben -- ebben a darabban eleve nincsenek főszerepek, csak mindenki előbb-utóbb előtérbe kerül -, azt látom, hogy örömmel dolgoznak és nagy figyelemmel szülik meg szerepeiket.
A stúdiósok közül játszik Péter (Tausz), aki olyan expresszív, olyan jól tud koncentrálni? Igaz, csak arccal játszik és pantomimben, ugyanis ő néma szereplő. Szép karriert jósolok neki. A kislány, Fanni is nagyon jó. Ő pontosan az, amire szükségem van az előadásban.









Lejegyezte: