Az ember, ha úszómedencét épít a villájába, ügyeljen a felhasznált építőanyagra. A túl kemény burkolat életveszélyes. Ugyanez a csempefajta igen alkalmas viszont egy szubtilis művészfilm túlbonyolított cselekményének tragikus árnyalatú lezárásához. Jelen esetben a film hősnőjének érzékeny lelkű fia veri bele csinos fürtökkel telinőtt fejét. Megcsalatva és elhagyva érzi magát, hisz' egy vállalatbirodalom szociálisan érzékeny örököseként nem tudja érvényesíteni humanitárius megfontolásait, s kénytelen eladni a nagyapa nemcsak jólétet, de identitást is megalapozó gyárát, ráadásul hazatérvén azt kell keserűen tapasztalja, hogy legjobb barátja és tulajdon, rajongva szeretett édesanyukája szenvedélyesen egymásba habarodott. Kár Luca Guadagnino filmjéért. Nagyon is értékes munkának indul. Erős atmoszférája van: a dúsgazdag milánói gyároscsalád szertartásos, rideg dacszövetsége sok fegyelmezett ember közös, a pénzért önként vállalt rabságaként lepleződik le; a fiatalok romlatlan barátságában, útkeresésében valódi értékek, hiteles szabadságvágy van; ebbe az egészségtelenül tehetős családba orosz emigránsként bekerült, saját identitását, érzelmeit évtizedekig elnyomó dáma (a filmben nemcsak színészként, de producerként is részt vevő Tilda Swinton kiváló alakítása) fia barátjával szenvedélyes szerelembe bonyolódván e szerelemben saját legbenső énjéhez, igaz valóságához viszszataláló küzdelme megélt és megszenvedett... Sok szépség és valódi mélység is van ebben az amúgy meg kínosan túlbeszélt, hosszadalmas, minden szimbolikus gesztust többször megismétlő, s minden, először még hatásos utalást másodszor, sőt harmadszor-negyedszer is kijátszó filmben. Amelyet végül csak agyonvág az ügyetlen halálmotívum, s John Adams ehhez mellékelt, de amúgy valami világháborús-tömeggyilkosságos szörnyűséghez való, hatásvadász zenéje.
