"Szemérmetlen romantikusoknak" ajánlja Roberto Benigni filmjét az egyik római lap ismertetője. Tavaly az évad legtürelmetlenebbül várt olasz premierjeként a híres komikus Tigris a hóban című új opusa 800 kópiával zúdult a félsziget szinte összes mozijába.
"Ártatlan, mint a hó, és vad, mint a tigris" - jellemezte háborús vígjátékát maga a rendező-komédiás. Filmjének kétballábas hőse, Attilio római költő és egyetemi tanár. Főfoglalkozása, hogy kamaszlányait egyedül nevelve örökös lázban reménytelenül szerelmes álmai asszonyába - aki viszont menekül előle. Attilio egy nap megtudja, hogy szerelme sebesülten fekszik egy bagdadi kórházban. Háború van, nincs közlekedés, bombáznak, és még repülőtér sincs. Mindez számára nem akadály: máris Bagdad felé robog egy szétlőtt autóbusz egyedüli utasaként.
A Tigris a hóban a klasszikus, régi vágású szerelmi melodrámák hagyományait követi. Nézőcsalogató biztatásul főleg saját filmje, a világhírt szerzett és sokat vitatott Az élet szép! figyel segítőkészen a háttérben. A Pinocchio sikertelensége után Benigni joggal gondolta, annak diadalmas szemléletével és ötleteivel majd most a Tigris a hóban is meggyőzi a fáradt világot... Itáliában - talán a túlzott, ajzott várakozás miatt - az újabb mesefilm nem érte el Az élet szép! sodró sikerét. A szerelem ábrázolása eredeti és kiszámíthatatlan színekben gazdag, de a háborús kalandok banálisak benne - hümmögött a kritikai visszhang. Van ebben valami, mondanám magam is, ha Az élet szép! láttán örömben úszó nézők és kritikusok közé tartoznék. Mivel sohasem tartoztam közéjük, inkább gyanakodva vártam az új filmet, és kellemesen csalódtam.
Hümmögni csak azok hümmöghetnek, akik valódi és nem meseháborúra számítottak a filmvásznon. A részben stúdiódíszletben, részben Tuniszban forgatott film sivataga és ezeregyéjszakás meseháborúja más, kiskamaszosabb képzeletnek szól. Benigni Bagdadjában melodráma-háborúba érkezünk, és a melodrámának megvannak a maga művészi jogai, még akkor is, ha e filmfajta művelői gyakran a legsekélyesebb ízlést a legócskább eszközökkel célozzák meg.
Benigni nemcsak a melodráma nehéz műfaját, de a szerelem vélt, vagy sokak szerint valódi csodáit is komolyan veszi, a háborút pedig rossz bohócok sötét mesterkedéseinek láttatja. Attilio-Benigni figurája a mesék jóságosan naiv bohóca. A római egyetemen bukfencezve szerelmi költészetről tart tapsra ingerlő órát. Saját szerelmi harcát indul megvívni Bagdadba: színpompás díszletek közé érkezünk, hiszen a valódi háborút nem mesetájak és -házak között vívják. Itt büdös, de jóságos tevék segítik a magányos szerelembohóc életmentő harcát. Imádottjának kórházi ágya mellett rozzant borbélyszékben éjszakázik. Elfogják, de kiszabadul. Barátja, a híres arab költő (Jean Reno kiváló komorsággal játssza) öngyilkos lesz, ő nem adja fel. Szeret élni, és az életimádóknak minden sikerül.
Ha a nagy Chaplinnél hümmögve elfogadtuk a Diktátor valamennyire azért reálisnak szánt világát, ha Az élet szép! Auschwitzban is komédiázni tudó apabohócát győztessé tapsoltuk, hát most se fellebbezzünk holmi realitáshoz.
