Peter Cornwell filmje korrektül megcsinált horrorfilm, a műfaj hasonló színvonalú darabjai közül mégis leginkább háttere emeli ki: igaz történet alapján készült.
Ravatalozóból családi otthon
A történet hihetetlennek hangzik, pedig sok helyütt hivatkoznak valói életbeli bázisára, sőt, A Hounting in Connecticut címmel még egy Discovery-dokumentumfilm is készült a kísértetjárta lak s elgyötört lakóinak mintegy kétévnyi, 1986-tól 1988-ig tartó megpróbáltatásairól.
A Connecticut-beli Southingtonban élt az az Al és Carmen Snedeker a nyolcvanas években, akik történetükkel nagyban hozzájárultak a Kísértetjárás Connecticutban forgatókönyvíróinak munkájához. A történet szerint egy többgyerekes család egy Connecticatban lévő nagy családi házba költözik, hogy ezzel megkönnyítsék a rákbeteg tinédzser fiú (Kyle Gallner) kórházi kezeléseinek körülményeit. A házról azonban hamarosan kiderül, hogy valami nagyon nincs vele rendben, persze a cinikus néző már mondhatná is, hogy nem kell viktoriánus ravatalozóba költözni, ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk testét-lelkék űzött kisfiú-szellemek járják át. De a baj már megvan, a fiú mindenféle rémképeket lát éjjelente, álmában és ébren is - majd hamarosan érkeznek a fizikai tünetek, melyeket a komoly sugár- és kemoterápiás kezelés mellékhatásaiként magyaráznak az orvosok. Innentől persze már kezdetét veszi egy nyomozás is, hiszen a normalitás legutolsó darabkáiba rettegve kapaszkodó családtagok is involválódnak a történetbe, az események pedig egyre gyorsabb iramban követik egymást, egészen a megszállottság-típusú filmek dramaturgiájának megfelelő "mondd-meg-mit-akarsz"-motívum extatikus kibontásáig.
Félelem helyett férgek
A film amúgy egészen izgalmas, de leginkább undorító: a részletek poénkilövő feltárásától eltekintve annyit elmondhatok, nincs olyan öt perc, amikor valami emberi bőrrel vagy hússal kapcsolatos, részletekbe menően naturális képsor ne kavarná fel a gyomrunkat. Ami bajnak ugyan nem baj, de a film, ahelyett, hogy inkább a főszereplő fiú lelki folyamatait bogozgatná mélyebben - pedig lenne mit, s Kyle Gallner erős jelenléte s szuggesztív játéka abszolút alkalmas lenne erre a bemélyítésre -, s a néző idegein táncolva mutatná be a klausztrofób szituációból származó lélektani következményeket, inkább a látvánnyal meg a sokkoló pillanatokkal játszik. Ami tudatos döntés, de mégis a sekélyesség irányába viszi a komoly alapokról induló sztorit. "Miért van az, hogy a rossz dolgok a jó emberekkel történnek?" - kérdezi a film elején az anya, amint egy dokumentumfilmben visszaemlékezik a korábbi eseményekre. Ilyen és hasonló kérdésfeltevést várnánk a filmtől, ám egy idő után a látvány és az olcsóbb/könnyebb borzalom veszi át az uralmat a szorongás fölött. Az előkészített suspense meg a semmibe fut. Pedig néha egészen jól tud a nézővel játszani.
Kinek ajánljuk?
- A szellem-horrorfilmek rajongóinak.
Kinek nem?
- A Más-világ-típusú szellem-thrillerek rajongóinak.
6/10
