Az elmúlt század tömeggyilkos diktátorainak szégyenletes versenyében az ugandai Idi Amin előkelő helyen szerepelne. Elnökségének nyolc esztendeje alatt több mint háromszázezer embert öletett meg. Pontos adatokat a vérengzésekről nem tudunk, hiszen bukását nem követte semmiféle elszámoltatás; a hatalmát megdöntő puccs után Szaúd-Arábia fogadta be Amint, aki ott is halt meg veseelégtelenségben. A tényfeltárást a legendák helyettesítik: az etnikai és politikai tisztogatás, megtorlás során az egykori profi bokszbajnok puszta kézzel ölte meg ellenfeleit, krokodilok elé vetette őket, mi több, kannibál is volt. Pedig nem így indult... Idi Amin életének két meghatározó élménye a gyermekkori szegénység és a katonaság. Az előbbiből eredeztethető az induló politikus szociális érzékenysége, mely aztán szükségszerűen megtörik a lehetőségek hiányában. A brit alapítású helyi hadseregben eltöltött évek a kiemelkedés lehetőségét biztosítják az ambiciózus fiatalember számára, valamint megalapozzák szinte érthetetlen rajongását Skócia iránt. Amin, uralma idején, gyakran fényképeztette magát skót népviseletben, s a bukása előtti évben Skócia királyának nevezte ki magát. Ez a skótmánia adja Kevin Macdonald tényeken és fikción alapuló filmjének keretét.
Egy skót fiatalember, Nicholas Garrigan befejezte orvosi tanulmányait. A szüleivel folytatott beszélgetés fölvillantja számára lehetséges életútját: apjával együtt viheti a háziorvosi praxist. Ennél már Afrika is jobb lehet, s a kispolgári lét borzalmaitól rettegve repülőre száll, hogy csatlakozzon egy brit orvos házaspárhoz, akik Ugandában folytatnak karitatív tevékenységet. Nicholas késik néhány napot, mert a szó szoros értelmében lenyűgözi őt az ugandai nők szépsége. A hölgyek iránti vonzalma a későbbiekben sem csitul, előbb elszereti kollégája feleségét, majd a későbbiekben - hiába kap szebbnél szebb ágyasokat - Amin egyik feleségét is, akit teherbe ejt. Aztán roppantul fölháborodik, hogy orvoskollégái nem igazán szeretnének neki segíteni a küret elvégzésében... De ne szaladjunk ennyire előre.
Nicholas 1971-ben érkezik Ugandába, amikor Idi Amin katonai puccsal megdönti egykori mentora, Milton Obote uralmát. A fiatalemberre átragad a tömeg lelkesedése, s a rajongás csak fokozódik, amikor személyesen is megismerkedik Aminnal. A találkozást követően Uganda teljhatalmú ura - a fentebb már említett skótmánia jegyében - háziorvosává és tanácsadójává teszi a fiatalembert. Nicholas nem veszi észre, hogy valójában az udvari bolond klasszikus szerepét játssza. S tart ez a komédia öt esztendőn át. Ekkor Amin elköveti történelmi vétségét: a palesztin és német terroristák által eltérített Air France-járat ügyében a géprablók mellé áll. Az izraeli titkosszolgálat nemcsak a túszokat szabadítja ki bravúrosan, hanem a nézők megkönnyebbülésére a skót fiatalembert is magával viszi. Ezt követően - a világ nagyobb dicsőségére - Amin még három évig regnál.
A Skócia utolsó királya az elszalasztott lehetőségek filmje. Sorsa már akkor eldőlt, amikor az alkotók kiválasztották a nézőpontot. Úgy nem lehet bemutatni egy véreskezű diktátor rémuralmát, hogy akinek a szemszögén keresztül látjuk és értékeljük, azzal egyetlen pillanatra sem tudunk azonosulni. Az infantilis és kártékony fiatalember szükségszerűen fölértékeli Afrika mészárosát, amit csak tetéz a két főszereplő játékának minőségi különbsége. James McAvoy külsődleges alakítása megnöveli az Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitaker szerepformálásának értékét. Kevin Macdonald rendező beleesik abba a hibába is, hogy a diktátor emberi arcát is föl akarja mutatni. Azt már nem tudja, hogy annak szemében, aki túl van jón és rosszon, aki felfüggesztette magában az erkölcsi törvényeket, a gyerekekkel focizás és a tömeggyilkosság között nincs értékbeli különbség.
