Szeretjük az ausztrál színészeket, van bennük valami férfiasság, egyfajta nyersesség, persze pozitív értelemben, és Russell Crowe pontosan ilyen, de a szikár és egyszerű külső meleg szívet és meglepő sokoldalúságot takar, hiszen gladiátortól skizofrén matematikazseniig mindent képes eljátszani – most például egy zűrös író-apukát az Apák és lányaikban a heti premierek között. Lássuk karrierje néhány csúcspontját - időrendben.
Noé (2014)
Darren Aronofsky különbejáratú bibliaértelmezése ugyan nem nyerte el mindenki és minden egyház tetszését, de rendkívül erőteljes darabról van szó, amihez kellett egy roppant markáns címszereplő is. Russell Crowe Noéjának nem csupán az elsőre egyszerre értelmetlennek és lehetetlennek tűnő, túlzottan is megtisztelő isteni felkéréssel kell megküzdenie, hanem egy gonosz hadvezérrel is, aki helyet követel az elkészült bárkán. És itt jön a képbe Crowe férfias kiállása és a rengeteg korábbi katonaszerep – ráadásul újra együtt játszhat régi partnerével, Jennifer Connelly-vel -, ami némi akciófilmes beütést és rengeteg izgalmat kölcsönöz a filmnek, bár azt még most sem értjük, ha a történelem legelején járunk, akkor miért rohangálnak annyian menő bördzsekiben?
Börtönvonat Yumába (2007)
Néha rosszfiút is kell játszani, de olyat, aki megnyerő, veszélyes és emlékezetes. Ilyen Ben Wade, a bandavezért, aki postakocsikat fosztogat a bandájával, de elfogják, és bíróság elé akarják állítani. A vasútállomásig azonban hosszú az út és a fogoly elszállításához emberekre van szükség. A farmer Dan Evans nehéz körülmények között próbálja eltartani családját, ezért fizetség fejében elvállalja, hogy csatlakozik a kísérőkhöz. A kis csapat elindul, nyomában Wade bandájával, akik ki akarják szabadítani a vezetőjüket. James Mangold vérbeli westernt rendezett, ami egyszerre hű a műfaj klasszikus szabályaihoz és modern hangot üt meg, amihez kellett Russell Crowe és Christian Bale párosa, illetve Ben Foster zseniálisan elvetemült figurája.
Bor, mámor, Provence (2006) színész
Ridley Scott a jelek szerint ráunt az akciófilmekre, sci-fikre és történelmi kalandokra, és rendezett egy napfényes, romantikus darabot – ahol a stáb minden jel szerint pompásan érezte magát, remek dolgokat evett és ivott, mert ez is kell néha. A film hőse a bankár Max (Russell Crowe), akinek élete gyökeresen megváltozik, amikor Provence-ba utazik, ahol kastélyt és szőlőbirtokot örökölt nagybácsijától. Max maga sem tudja, mihez kezdjen, vegye át az irányítást, vagy értékesítse. Szinten minden percét lekötik emlékei és Fanny (Marion Cotillard), a közeli étterem elbűvölő tulajdonosnője. Azonban az álmodozásnak vége szakad, amikor felbukkan a nagybácsi törvénytelen lánya, és nem ez az egyetlen rejtély a nagybácsi és a birtok életében...
A remény bajnoka (2005)
A legtöbb színész életében eljön a momentum, amikor ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy bokszolót játsszon, valamit bizonyítva ezzel, csak azt nem tudjuk,hogy mit. A Russell Crowe. által alakított James J. Braddock – vigyázat, egy valós személy! - azonban nem egyszerű sportoló, aki a bajnoki címre vágyik, hanem a nagy gazdasági világválság hétköznapi hőse, akinek sorozatos vereségei miatt profi bokszoló karrierje már lezárult, de családja eltartása érdekében kénytelen elvállalni egy olyan mérkőzést, ahol nem nyerhet. És megtörténik a csoda: Braddock kiüti esélyes ellenfelét, s ezzel százezrek számára válik hőssé, példaképpé. Karrierje új lendületet vesz, ám egy nap szembekerül Max Baerrel, a nehézsúlyú bokszvilágbajnokkal, aki már két ember halálát okozta a ringben. Crowe rendesen odatette magát, meg is tanult valamennyire bokszolni, a fizikuma és a kitartása is megvolt hozzá, a többit pedig Ron Howard tette hozzá.
Egy csodálatos elme (2001)
Sokan és sokáig gondolták azt, hogy Russell Crowe csakis kőkemény ütőembereket, akcióhősöket és katonákat tud hitelesen eljátszani, hiszen erre predesztinálta a külseje. Aztán jött Ron Howard, és volt mersze az ausztrál színészt matematikazseniként megmutatni, és a dolog tökéletesen működött. 1947-et írunk: John Forbes Nash Jr. megérkezik a Princeton egyetemre, hogy matematikát tanuljon, és csak egyetlen dolog érdekli: egy egészen eredeti ötlet megtalálása, és kidolgozza saját játékelméletét - a versengés matematikájáról -, mely bátran szembeszegül a modern közgazdaságtan doktrínáival. Megnyer egy rangos ösztöndíjat és tanári állást kap, de nem elégedett, és ekkor bukkan fel egy rejtélyes ügynök, akik a hidegháború közepén titkos megbízatást ad neki: ellenséges kódokat kell megfejtenie. Ám Nash egy ponton túl már nem tudja, ki a barát és ki az ellenség, és mi az igazi és mi nem az, és csak egy valaki áll, a gyönyörű és ragyogóan okos Alicia. Bár Crowe-t most is abszolút Oscar-esélyesnek tartották, a díjat végül partnere, Jennifer Connelly vihette haza.
Gladiátor (2000)
Volt idő, réges-régen, amikor a hollywoodi film egyet jelentett a nagyszabású történelmi filmmel, hatalmas csatajelenetekkel, igazi hősökkel, lenyűgöző díszletekkel, és Ridley Scott ezt a korszakot hozta vissza a Gladiátorral és a római hadvezérből lett rabszolgával, aki az aréna véres homokjában áll bosszút családja lemészárlásáért a gaz császáron, aminek ugyan nincs hiteles történelmi alapja, de részleteiben akár igaz is lehetne. És nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy ezt az ízig-vérig harcos figurát senki más nem tudta volna így életre kelteni, mint Crowe, aki egycsapásra szupersztár lett – hála a szerepnek és az érte járó Oscar-díjnak.
Romper Stomper (1992)
Crowe helyi szinten is teljesen ismeretlen színész volt, amikor elvállalta a Romper Stomper egyik főszerepét, egy Hando nevű kitetovált, közveszélyes, de rendkívül karizmatikus szkinhedvezér szerepét, aki egy melbourne-i bandát vezet a helyi ázsiai közösség ellen. Csakhogy a sokat zaklatott vietnami bevándorlók egyszer csak összefognak ellenük, és korábbi jobbkezének is elege lesz a céltalan erőszakból, így az üldözőkből üldözöttek lesznek, amíg le nem zárul az erőszak ördögi köre – amihez kiszámíthatóan Hando halála szükségeltetik. Crowe olyan energiával és átéléssel hozta ezt a gyűlöletes karaktert, hogy a több külföldi fesztiválra is eljutó film bemutatása után rögtön jöttek is a hollywoodi felkérések – a többi már filmtörténelem.
