Az alapvetően patriarchális alapokon működő hollywoodi filmipar nőket kezelő szexista hozzáállásán a feminizmus hullámai sem tudtak számottevően változtatni. Nem véletlen, hogy még ma is ritka az olyan alkotás, aminek középpontjában egy saját célokkal rendelkező, a férfiak világától független nő áll.

A fősodorbeli filmekben feltűnő nőkarakterek általában csak a férfiak tartozékaként kapnak helyet a narratívában,

az őket bemutató leegyszerűsítő sztereotípiák pedig nem teszik lehetővé, hogy hús-vér nőket is láthassunk a vásznon. A harmadik hullámos feminizmus ugyan kitermelte az emancipált szingliket, a független karrieristákat és a női akcióhősöket, de azok továbbra sem tudnak túllépni a férfiak világán. Hollywood nem változtatott azon a jól bevált sémán, aminek középpontjába a férfit helyezi, s az azon kívüli világot láthatatlanná teszi. A romantikus vígjátékok hősnői férfiakra vadásznak, pletykálnak róluk, vagy bosszút állnak rajtuk, az akciófilmek harcos amazonjai pedig maguk is férfivá változnak. (Lara Croft, Electra, vagy Lucy igencsak távol állnak a hús-vér nő képétől.)

A mainstream filmkultúra a maszkulin világtól független nőket egyszerűen nem tartja elég érdekesnek ahhoz, hogy egy egész filmet szenteljen nekik.

A Vadonban Jean-Marc Vallée (Mielőtt meghaltam) ezzel a hagyománnyal megy szembe, és úgy mutat meg egy erős, független nőkaraktert, hogy közben nem nyúl sem sablonokhoz, sem sztereotípiákhoz, ráadásul a maszkulin világ dominanciáját is ki tudja iktatni. Egy olyan nő történetét láthatjuk, akinek saját céljai és vágyai vannak, akinek bonyolult személyisége és problémái úgy bontakoznak ki a történet során, hogy annak origójában nem egy férfi áll. A hősnő karakterének komplexitása részben annak köszönhető, hogy a film igaz történetet dolgoz fel, tehát karaktereit is a valós életből meríti. Cheryl Strayed könyvéből azonban könnyen lehetett volna egy csöpögős és felszínes sikersztorit kreálni, hiszen a történet szintjén minden adott hozzá.

Cheryl (Reese Witherspoon) miután képtelen feldolgozni édesanyja halálát, önpusztító életmódba kezd, heroin függővé válik, férjét sorozatosan megcsalja, amivel házasságát is tönkreteszi. A teljes összeomlás szélén eldönti, hogy nekivág a híres túraútvonalnak, a Pacific Crest Trailnek. Törékeny nő létére egy közel 30 kilós hátizsákot cipel 1500 kilométeren keresztül, a Mojave sivatagtól Californián és Oregonon át egészen Washington államig, és mire célba ér, arra az erőre is rálel magában, amivel újjáépítheti életét.

Vallée azonban nem az embert próbáló túra viszontagságait állítja a történet középpontjába,

hanem a Cheryl lelkében lezajló apró változásokat, amelyek katalizátora nem egy férfi, hanem saját édesanyja. Nem a téma, hanem ez a tisztán női nézőpont a Vadon igazi újítása. Hiszen láthattunk már vándorló hősnőt az Ízek, imák, szerelmekben is, azonban Liz emlékképeiben végig volt szerelmei kísértik, tehát annak ellenére, hogy egyedül indul útnak, a férfiak világától mégsem tud megszabadulni. A film végén Liz egy új férfi oldalán találja meg a boldogságot, és ez a fajta happy end tökéletesen megfelel a társadalom női életútról alkotott hagyományos elképzelésének.

A Vadon azonban nem amiatt válik igazán női filmmé, mert egy férfigyűlölő, a patriarchális társadalomból kivonuló feminista életét követi végig, aki ápolatlan külsejével tüntet a nőket sújtó sztereotípiák ellen, hanem, mert

Cheryl képes a férfiak árnyékából kilépve, teljes értékű, független nőként létezni a történetben.

A rendező elsősorban az anya-lánya kapcsolatra fókuszál, a volt férj csak mellékszereplőként tűnik fel a filmben, hiszen Cherylnek elsősorban anyja emlékével, és nem a tönkrement házasságával van elszámolnivalója. A katarzis pedig akkor jön el, amikor rájön: azért vágott neki a hosszú útnak, hogy újból azzá az emberré válhasson, akire édesanyja egykor büszke volt.

A két nő bonyolult és ellentmondásos kapcsolata apránként bontakozik ki Cheryl emlékképeiből, amik folyamatosan átszövik a jelen eseményeit. Vallée (aki vágóként is dolgozott a filmen) úgy rétegezi egymásra az idősíkokat, hogy azzal az emlékezés természetes tulajdonságát is érzékeltetni tudja. Egyszer egy egész szituáció, máskor csak egy-egy elejtett mondat, vagy egy fejben kavargó dallam tér vissza a múltból.

A Vadon eltérő hangulatú epizódokból építkezik (a drámaitól egészen a vicces-groteszkig), mivel Vallée a túrázás alaphelyzetéből adódó összes poén- illetve veszélyhelyzetet ki akarta aknázni, amivel hősnőnk az útja során találkozik. Egyszer azon nevetünk, ahogy Cheryl a „Szörnynek” becézett hátizsákjával szerencsétlenkedik, máskor azon izgulunk, vajon megússza-e a stoppolást nemi erőszak nélkül. És egyre jobban kezdjük érteni, hogy az anyából áradó végtelen optimizmus hogyan formálta lánya személyiségét abba az irányba, hogy független és erős nőként érjen az út végére.