Edison, a gonosz tudós a Fény Könyvében keresgéli újabb találmányainak megoldását. A fia, Leo ezalatt emberi kapcsolatok után sóvárog. Villám, kapcsolótábla, méreg és ármány, aztán jönnek az indián asszonyok és végre nyugi lesz.
Hálás pillanatot ragadott meg Neil Burns kanadai animációs rendező első egész estés stop-motion mozija. Az elektromosság feltalálása valóban átírta a társadalom és a mindennapok működését. Ebben a történelmi határhelyzetben a tudományt szembeállítani a várható következményekkel, ráadásul egy fekete humorú bábfilmben, merész vállalkozás. Burns azonban jó sztorit, ötletesen fölépített képi világot és jó koncepcióval kidolgozott bábfigurákat vonultatott fel, hogy a látványos pólusok összeütközését felnőtt mesévé finomítsa.
Edison bármilyen aljasságot megtesz a kutatásaiért, a tudomány szent nevében rabol, csal, átgázol a családján és másokon. Kisebbik fia, Leo a család lelkiismerete, de ő tehetetlen, mert a villámcsapás, amely anyját megölte, őt elektromossá tette: nem érinthet élőlényt. Az idősebb fiú, Faraday (az ő neve is ismerős a fizikaórákról, az elektromos mezőt feltaláló tudósról kapta) megrögzött bosszúálló és antiszociális, a villanykapcsolót karddal védő nagyapa egyszerű idióta. A családi idillhez néha levágható fejű beszélő bábuk csatlakoznak, néha a pasana indián nők, akiktől Edison annak idején elrabolta a törzs titkait őrző Fény Könyvét. Aztán jön a történet elején alulfizetett szolgáló és lánya, Zella, és beindulhat a jó öreg történet a titokban egymásba szerető fiatalokról, akik persze nem érinthetik meg egymást.
A film ezt a több rétegben is kiaknázható sémát illeszti egységbe. A japán rajzfilmek divatos "gótikája", az európai népmesék gonosz figurái és az ökotudatos XXI. század ritkán találkoznak ilyen harmonikus egységben, mint itt. Ráadásul a rendező több fontos filmtörténeti reminiszcenciával is megbolondítja az összhatást: Fritz Lang Metropoliszának emberdaráló gépezete ebben az intimebb családi környezetben is szépen működik, persze a pátosz helyett itt humorral átitatva. És a Ridley Scott rendezte Blade Runner emberrobotjai is otthonosan mozognak Edison kamrájában.
Az animációs film újabban jól reagál a felnőttek mese iránti igényére. Tim Burton Halott menyasszonya után az Edison és Leo is inkább felnőtteknek szól - bár már az ötévesek sem először látnak levágott ajkat vagy kutya rágta szemgolyót -, mégis, a boldog vég ellenére azért elsősorban a fenntartható jövő miatti aggodalmat formálja ütős mozivá.
