Kezdődjön a Filmszemle, induljon a verseny! Így kiáltott fel Vészi János, a Filmszemle Tanács tagja és konferanszié a Kisvilma - Az utolsó napló című Mészáros Márta film vetítése előtt.
A hosszas és protokolláris bevezető után ez volt a nyitóest első olyan momentuma, amely legalább felvillantotta a versenyhangulatot. Pedig lett volna miért izgulni. Saját bevallása szerint még maga a rendezőnő sem látta nagy vásznon a frissen elkészült művet. Az utolsó napló címmel jegyzett alkotás témája még egy darabig öröknek tekinthető. Jogsértések, emberi drámák, koncepciós perek, a háború és következményei a Szovjetúnióban.
A szövetségbe forrt szabad köztársaságokat már hosszú évekkel ezelőtt felolvasztotta a peresztrojka és a glásznoszty. Most mégis visszamehettünk az időben, és ennek nem csak az az oka, hogy a történet 1938-ban indul, hanem az is, hogy jónéhány évet késett forgatás. Az egyik főszereplő, Monori Lili inkább egy ötvenes nőt játszik, mint a mai Mészáros Mártát, akiről - mint mindegyik - ez a napló is szól.
A naplókban az a jó, hogy hitelesek. Készüljenek fűzött vagy kötött könyvből; mágnesezett, esetleg celluloid szalagból, az van bennük, ami megtörtént. Biztosak lehetünk abban, hogy amit látunk, az mind a rendezőnő gyerekkorának világát idézi. Nem kell a régi újságokat visszalapozni ahhoz, hogy tudjuk, abban az időben lehetett ott földrengés, eldördülhetett pisztolylövés, elhurcolhattak embereket.
Egy valami nem történhetett meg. A gyermek Mészáros Márta nem búcsúzhatott el szüleitől úgy, ahogyan szeretett volna. Most a napló képei megadják neki a lehetőséget arra, hogy ezt megtegye, és a rá legjellemzőbb formában adózzon korán elvesztett édesapja, édesanyja emlékének. Kirgízia szép és érdekes vidék. Fenséges és monumentális hegységek, kristálytiszta vizek és zsíros földek övezik; a történet ideje alatt szép nők lakják, akik e csodás természetföldrajzi háttér előtt szépen ábrázolhatók. Látványos vonalak, szép arcok, jó beállítások. Mint egy igazi naplóban. A dráma csak annyira érint meg minket, amennyire egy tízévesforma gyereket, a tulajdonképpeni főszereplőt is a hatása alá vonhat. Néha ugyan olyasmit is láthatunk, ami nem kerülhetett a gyermek szeme elé, de ettől csak teljesebb lesz az összkép, amelynek elemei nem naturalisták, mégis természetesen szépek; időnként asszonyosan teltek. A napló minden oldalára jut belőle egy-egy keretbe foglalt, megkomponált darab. Ettől lesz kerek és egész.
Szép családi album. Benne van a férj, Jan Nowiczki; a leszármazottak, Lukas Nowiczki, Ladányi Cleo és még sokan mások, mint a szinte fogadott gyerekként tisztelhető Czinkóczi Zsuzsa. A film odakerülhet a korábban elkészült Napló-trilógiához és a soha el nem készült lakattal lezárható, kopírrajzokkal díszített gyereknaplók közé. Mészáros Márta nem lett volna Mészáros Márta, ha nem készítette volna el ezt a hibátlan filmet. És mi nem lennénk filmbarátok, ha nem vártunk volna többet tőle.
