Nem Zsolnay életrajz

Nem Pozsgai Zsolt író, film-, tévés és színházi rendező hibája, hogy a csekély – és nehezen, s mint hírlik, gáncsoskodásoktól tarkítottan kibrusztolt – költségvetés (alig több mint százmillió) közepette celluloid helyett digitális kamerákkal forgatta filmjét. Ami egy Intim fejlövés című film esetében még jól is jöhet, itt kifejezetten hátrányos, hiszen egy kosztümös életrajzi-történelmi filmről van szó.

A forgatókönyvíró-rendező Dénes Zsófiának A csodálatos fazekas című regényét vette alapul, amely Pécs és Magyarország ikonikus iparos-művészéről, Zsolnay Vilmosról (1828-1900) szól. Ám tulajdonképpen csak ihlető a pécsi fajanszkirály, az írónő szabadon kezelte a Zsolnay biográfiát, az írónő – többek között – Oroszlaynak keresztelte a negyvennyolc évesen meghalt főhősét, holott Zsolnay Vilmos valójában nyolcvankét esztendeig élt és alkotott. Pozsgai – ugyan hősét Zsolnaynak hívják – hasonlóképpen alkalmazta ezt a szabadságot, nem kifejezetten dokumentum alapú, egzakt biografikus filmet forgatott, a keramikusmester életének azon részeit filmesítette meg elsősorban, amik fordulópontokat jelentettek.

Cselekmény három plusz egy szálon

Pontosabban három szálon bonyolítja a cselekményt: megrajzolja a sikeres gyáros arcképét, e siker érdekében a munkamániája miatt a háttérbe szoruló (és ezért magukat mintegy megbosszuló) magánéleti kapcsolatait mutatja be – őrültségbe sodródó jegyesével (Tarsoly Krisztina) feleségével (Auksz Éva), apjával (Koncz Gábor), bátyjával (Görög László) és fiával (Rák Zoltán) –, illetve fel-felbukkan az eozin, az agyagos mecseki föld titkának misztikus-alkimista vonulata, a titok öreg olasz tudójával (Kézdy György) és a megvalósító mérnöktárssal (Lux Ádám). S tulajdonképpen beszélhetünk egy negyedik történetfonálról is: (különösen az ifjú) Zsolnay Vilmos (Őze Áron) szeret "beszélgetni" fiatalon elhunyt nővérével (Nádorfi Krisztina). A Föld szeretője a "hármasítás" ellenére egységet alkot, elindul és megérkezik – ami nem vagy nehezen mondható el az utóbbi idők magyarországi kosztümös film próbálkozásairól (például: a görög–spanyol–magyar koprodukcióban készített El Greco-ról).

Nagyapa-mozi

A mozgóképek vonatkozásában forgatókönyveken (A gyertyák csonkig égnek, Hetedíziglen, Üvegfal, Konyec – Az utolsó csekk a pohárban, Boszorkánykör) és tévésorozatokon (Kisváros, A Black Rose vár titka) edződött Pozsgai azonban képtelen elszakadni a monitortól, nem mer – vagy nem tud – vászonra álmodni. Korábbi filmes rendezései is inkább tévébarátok voltak, ha jobban sikerültek (Csendkút), ha rosszabbul (Mindszenty – Szeretlek, Faust). A Föld szeretője kidolgozottsága dacára le se tagadhatja, hogy tévéfilmnek született, vélhetően ebben a közegben fogja megtalálni a közönségét, a mozikban nem. Ahhoz kevésbé tévészerű, hogy ne mondjuk: filmesen merészebb és egyedibb beállítások, jelenetezések, fénykezelések és bátrabb párbeszédek kellettek volna. Pozsgai a nagypapák mozijához csatlakozott, nagy valószínűséggel az ötven-pluszos generációnak fog filmjével örömet okozni.

Színészek szerepe

Mert örömöt elsősorban számukra az olyan nagy-öregek szerepeltetése okoz mint Sunyovszky Szilvia (és ezúton kérünk elnézést a "leöregezésért") és Koncz Gábor. Közös jeleneteik elevenek, kikacsintósan humorosak, több közös film (például: Fekete gyémántok) mellett szerelem is összefűzte a színésznagyságokat. Hasonlóképpen jól működik Kézdy jelenléte, szemei akkor is igen beszédesek, amikor inkább elhallgatni való (rosszul megírt) mondatokat mond. Így vagyunk Lux Ádámmal úgyszintén. Hozzájuk képest kissé művi Auksz alakítása, nem azért nem hisszük el a negyvenes színésznőnek, hogy nem húszéves – amikor annak kellene lennie –, mert a közeliken jól látszanak a szarkalábak, hanem mert túljátszottan, hamisan kislányos. (Nem úgy mint az 1989-ben készült, a Németh László-regény alapján forgatott magyar tévésorozatban, az Égető Eszterben, amiben az akkor negyvenhat éves, kiváló orosz színésznő, Inna Csurikova alakította a főhősnőt, tizenhét éves korától egészen öregségéig. Ráadásul Törőcsik Mari karcos szinkronhangján kérlelte anyját, hogy "Mamuska, mamuska, kimehetek játszani?" – mégsem keltett nevetést a nézőben, hiteles játéka miatt.)

A fiatalabb színészkorosztály A Föld szeretőjében általában szerényebb teljesítményt nyújt a korosabbakhoz képest, Tarsoly és Rák több érzelmet visz bele a játékába mint amennyi valóban kellene. Ennyi alakításbeli probléma viszont azt feltételezi, hogy nem a színészekkel, hanem a rendező színészvezetésével van a gond, azazhogy nem mindig jól instruálta szereplőit.
Elégedetlenség marad a nézőben a főszereplő, Őze Áron alakítása nyomán is. Persze, eljátssza, amit el kell, de hiányzik mindebből az a többlet, amitől Zsolnay egy Zsolnay, azaz: a korszakot meghaladó nagyszerűséget nem tudja megmutatni. A zsenialitást. Sajnáljuk.

Az – alakításaiban, felvételeiben; küllemében és tartalmában – ódivatú mozi azonban szerethető és bár tudjuk, hogy a kosztümös film igen drága mulatság, bátorítanánk a filmes honfitársainkat – és természetesen Pozsgai Zsoltot is – hogy nosza, próbálkozzanak, születhet még ebben a műfajban remekmű. Ez most messze nem az.

Kinek ajánljuk?
- Akik egy jó kosztümös tévéfilmre vágynak.
- Az ötven feletti korosztálynak.
- Akik szeretik Koncz Gábort és Sunyovszky Szilviát.

Kinek nem?
- Akik egy pontos Zsolnay Vilmos-életrajzi filmre számítanak.
- Akik nem bírják elviselni az ódivatú filmeket.
- Húsz és negyven év közöttieknek.

5/10