Tizenkét évbe telt, míg elkészült Terminator újabb kalandja, ezúttal hangsúlyozottan női gonosszal. A stáb pazarul bánt a látvánnyal és visszafogottan a mítoszokkal, de nem kizárt, hogy az utóbbi oka csak a hasznos nemtörődömség.
A jövőből a jelenbe átpottyantott, mű-emberbőrbe bújtatott robot első feladata: öltözködni. 1984 óta, James Cameron első epizódja nyomán ismert hősünk, a Terminator is meztelenül landol, majd egy átlag-kaliforniai hétvégi bulin egy férfisztriptíz-táncos bőrszerkóját ölti magára, de a pasas giccses napszemüvege nélkül. Önelégült képpel a robot Mátrix-napszemüveget biggyeszt az orrára: ironikus utalás a másik, idénre időzített folytatásosfilm-epizódra.
Az önelégült arckifejezés azért indokolt, mert fájdalom, speciális effektusokban úgy tűnik, a Terminátor harmadik kiadása vezet a második Mátrix-folytatás előtt. A filmek alapsémája hasonló: a kellően sablonos történetet a kulturális ikonokra, mítoszokra, nagy világvallásokra való utalgatással és a szekérderéknyi speciális látványelemmel dúsítják fel.
De míg a Mátrix a Ducati-motoros, autópályás, összegyűrődő kamionos üldözési jeleneten kívül látványban szinte semmi újat nem hoz az első epizódhoz képest, addig a Terminator 3 tarol. Ez a benyomásunk valószínűleg azért is támad, mert a digitális effekt-technika nagyobbat ugrott előre 1990-91 (a Terminator 2 készítése) és 2002, mint 1999 (a Mátrix gyártási éve) és napjaink között. A Terminator ötletgazdáinak, látványtervezőinak úgy tűnik, van idejük kivárni, míg legvadabb elképzeléseiket is ki tudja szolgálni a technika. A Mátrix alkotópárosa, Andy és Larry Wachowski pedig láthatólag megelégednek azzal az egy alkalommal, mikor forradalmasították a látványtechnikát.
Mivel sem a Terminatorok, sem a Mátrixok történetére nem érdemes sok szót vesztegetni, nézzük inkább azt, hogyan bánik a két film a mítoszokkal. A Mátrix 2-t egyenesen azért tiltották be Egyiptomban, mert az arab állam hatóságainak megítélése szerint túl direkten propagálja a keresztény értékrendet. Szóval: mohamedán szemeknek ez túl krisztológiai film, s valóban, a Próféta alakjához nem járulnak hozzá új vonásokkal a Wachowski-fivérek, azt leszámítva, hogy az egészen virtuál-kiberteres konyhafilozófiával öntik nyakon.
Ehhez képest - bár nem kizárt, hogy mindennek ők sincsenek tudatában - a Terminator 3: a gépek lázadása hét forgatókönyvírója görög mítoszelemeket épített a történetbe, de túl mellbevágó utalások nélkül. Az alaphelyzet a hasonló: alászállnak az égből az istenek (a jövőből a gyilokrobotok), emberi ügyek miatt emberfeletti erővel viaskodnak egymással úgy, hogy az istenek harca mellett az emberi dolgok eltörpülnek (vagy itt szó szerint atomjaira hullanak).
Mindennek az ember csak szenvedő alanya, akit ide-oda dobálnak a történet istenek-keltette hullámai. Az istenek folyton-folyvást a sorsra hivatkoznak (hiszen ellenőrzésük alatt tartják a jövőt), ami láthatóan idegesíti az emberi főhősöket, akik vagy szétfeszítik a kereteket, vagy örülnek, hogy az isteni gépek tombolását, a gép-ember háború nagy felvonását egy használaton kívüli katonai bázison túlélik.
Ha ilyen szemszögből szemléljük a történetet, már szinte bánjuk, amikor az emberi főhősöknek a rendező lehetőséget ad arra, hogy unalmas mondataikkal szétkaffogják a szép alapszituációt. Hiszen a főhős John Connor (Nick Stahl alakítása), az emberiség majdani vezére szájából olyan szánalmasan hatnak az ilyen mondatok: Tudod, néha van úgy, hogy kikerülhetetlen szituációba keveredünk. Nem a te hibád.
Mindezt elméletileg Kate Brewster, majdani alparancsnoka és majdani felesége vigasztalására szánja. Az Iliász és az Odüsszeia is azért időtálló műalkotás, mert a szövegben a narrátor Homérosz beszél, itt ez az aspektus fájdalmasan hiányzik. De talán kárpótolja a nézőt a szemkápráztatóra digitalizált-fényképezett, gyakorlatilag egy óra negyven perces párbaj a robotok között. Az egyik T-X, amelynek Kristanna Loken adta kölcsön az arcát és alakját, a plazma- és nanotechnológiás, új generációs terminátor.
Ehhez a női figurához kapcsolódik a legtöbb új látványelem, hiszen a pusztító robotok 4.0-s verziójaként ez képes bárkinek az alakját felölteni, akit megérintett (vagyis kinyírt), további gépeket irányít a távolból, és csuda érdekes, amikor egy részecskegyorsító szupermágnesén elfolyásos halált hal (csak majdnem). Hidegen gonosz, a femme fatale gépesített változata, s az a mozdulata valóban halálos lehet, mikor valakinek a gyomrát átdöfve a hátsó ülésről kormányoz egy autót.
A távirányításos feature miatt ugrik meg a nézők adrenalinszintje már a film első negyedében, mikor emberi hőseinket tíz, sofőr nélküli rendőrautó üldözi, nyomunkban egy 30 tonnás daruval, amelyben T-X azon ügyködik, hogy az Arnold Schwarzeneggernek álcázott Jórobot testével romba döntsön egy egész külvárost. A jelenet vetekszik a Mátrix 2 már hivatkozott autópályás epizódjával - de lehet, ezt még hatásosabbra vágták.
Egymás változatos eszközökkel történő csépeléséből egyáltalán nincs hiány, sőt, a mostani Terminatort feszesebbre vágták a Mátrix 2-nél. Jóval kevesebb az üresjárat, és a vagdalkozás sem tűnik annyira l'art pour l'art-nak, hiszen ez a film a végső összecsapást valóságosként konstruálja meg, itt tétje van minden plazma-lövellésnek és fegyverropogásnak. A Mátrix néhol Neo harci balettkedése miatt nevetségességbe fullad, a Terminator ehhez képest megmarad a jól bevált tenyeres-talpas, üsd-vágd, nem apád harcmodornál.
Az, hogy a film látványban 25-30%-kal pörgősebb, azért lehetséges, mert míg a Mátrix Reloaded 127 millió, addig az új Terminator 170 millió dollárból készült (kivételes fejlődés: az 1984-es első részre 6 milliót, a másodikra 1991-ben 100 milliót költöttek). Egyszerűen volt pénz érzelgős jelenetkék helyett még több szerverfarmokon rajzolt jelenetet vásárolni. A Terminátoron a stáblistán említett 38 színész mellett producertől 3D-rajzolókig összesen 373 szakember dolgozott, a látványelemekért George Lucas cége, az Industrial Light&Magic mellett 6 további vállalkozás felelt.
A Matrix: Reloaded-nak 559 személyes a stáblistája. És mivel ennek a filmnek 50 millió dollárral kisebb a költségvetése, kézenfekvő a következtetés, hogy a Terminator 3 producerei nem fukarkodtak, ha effektusokról van szó. Nem is baj, hiszen az isteni gépek párharcát nem lehet elég részletesen bemutatni. Ahol meg Vénusz és Mars vetélkedik a tétért, vagyis a gépek és az emberiség jövőjéért, ott nincs helye az érzelgősségnek, vagyis semmi alapunk sincs a színészi játék elsiratására.
Ami nem létezik, azért kár búsulni, sőt a producerek meg a rendezők annyira nyitva hagyták a történetet, hogy adódik a következtetés, miszerint mindez csak a nagy háború kezdete. Trójáért, vagy bármi másért még meg kell vívni, csak az a kérdés, negyedszerre bejön-e ez a hús-acél háborút bemutató mítosz. Sőt, a mostani rész sem bizonyított még, hiszen amíg az 1991-es epizód a kiadásoknál háromszor nagyobb bevételt hozott.