Képzeljük magunkat fegyvergyárosnak.
Az egész világ számára taszító jómódban tengetjük lőporszagú mindennapjainkat, kizárólag hosszú fekete autóban közlekedünk, gondosan elsötétített ablakok mögött szőjük lobbiszálainkat, mobiltelefonunk csak ármányt és hatalmat közvetít. Tevékenységünkből gyakorlatilag semmi sem publikus, golfpartnereink listája pedig végképp nem, s filmekben csak ellenszenves színészek képviselnek bennünket, például Gene Hackman. Elalvás előtt nagyritkán felvetődik bennünk a tisztességes élet rémképe, de elhessegetjük.
Ez a gondolatmenet vélhetően szerves része John Grisham bestseller-specialista mindennapjainak. A világ a természetet leszámítva összeesküvésből, cselszövésből és hazugságból áll; ebből kiindulva már nem is olyan nehéz lejegyezni olyan közkincseket, mint a Pelikán-ügyirat vagy A cég. Ezek a plasztikus stílusban, kőprofin megírt krimik egytől egyig celluloidért kiáltanak, tehát Grisham és kiadója mellett Hollywood és a mozinéző is jól jár. Már ha megérti.
Aki követhető cselekményre vágyik, akár be se üljön a plázafotelbe, ugyanis a magabiztos első fél óra után az orrnál fogva vezetés magasiskolája következik a vásznon. Napi gondoktól fáradtan vagy ittasan szintén nem érdemes belevágni, ez a film egész embert kíván.
Adott egy louisianai tárgyalóterem, benne vádlott és tanúk, ügyész és ügyvéd, no meg az esküdtek. A Petrocelliből jól ismert, faberakásos bírósági környezet azonban ez esetben csupán az egyik hadszíntér, körülötte titkos kamerák, mikrofonok, névtelen levelek, 10 millió dolláros átutalások várnak bevetésre készen. A körmönfont sztori tálalásában igazi nagyágyúk segédkeznek: az említett Hackman ellenfele az eleinte jópofa John Cusack, a vitéz Dustin Hoffman és a szemérmetes kémnő, Rachel Weisz.
A háttérben aktuálpolitikai vonulatokat - amerikai közbiztonság kontra fegyverviselés - sejtő közönség persze nem tapogatózik rossz helyen, de mi egyelőre csak annyit vonjunk le, hogy a fegyverlobbi csúnya és gonosz. Hofi után szabadon: a konspiráció pedig az, amiből te kimaradsz.
