Greta Gerwig a Frances Ha után most egy másik hipsztertöténet főhőseként. A déjá vu érzéssel együtt is jól áll neki.
29 éves nőnek lenni alapvetően nem könnyű állapot. Ha nem vagy házas, és nem szültél gyereket, biztos lehetsz benne, minden utcasarkon rá fognak kérdezni mindkettőre. Nagyjából össznépi elvárás, hogy mire eléred a 30-at, ezek közül legalább egyet letudj. Lolának (Greta Gerwig) végülis ezzel túl sok baja nincs, különösen miután tökéletes barátja Luke (Joel Kinnaman) megkéri a kezét. Azt követően azonban, hogy az esküvő előtt a fiú kihátrál a kapcsolatból, annál több. Nem marad teljesen magára, barátai és családja kifogyhatatlanok jó, és kevésbé szerencsés tanácsokból. Lola kedvére válogathat közülük. Rövid pihenő után pedig nekivág, hogy újra megtalálja a boldogságot és a szerelmet. Nem könnyű feladat, főleg úgy, hogy út közben realizálja, hogy nem ártana a saját lelkében egy nagyobb fajta nagytakarítást véghez vinnie, és a kupiban megtalálnia saját magát.
A Lola Versus megtekintése során a nézőnek sokszor juthat eszébe a Francis Ha. Az egy dolog, hogy a főszerepet alakító színésznő ugyanaz, de nagyjából ugyanazt a szerepet is játssza el. Egy végtelenül bájos, naiv, nagyszájú és szeleburdi lányt, érdekes ruhákkal és nagyobb adag identitásválsággal megpakolva. Emellett a közeg, ahol a történet játszódik is nagyon hasonló a két filmben, ami emberek szintjén javarészt sikeres és kevésbé sikeres művészeket és művészlelkeket takar. A konkrét helyszín pedig mind a két esetben New York. Tipikusan az a hely, ahol az ilyen jellegű történeteknek játszódniuk kell. Ráadásul akárcsak a Francis Hában, a Lola Versusban is több alkalommal futhatunk bele Woody Allant idéző poénokba. Végeredményben annyira hasonló alapokon nyugszik a két film, hogy nehezebb alapvető elgondolásbeli eltéréseket összegyűjteni, mint hasonlóságokat.
A legnagyobb különbség a két filmben a pasik főszereplő életében betöltött szerepében rejlik. Francis nem foglalkozik különösebben velük, Lola viszont folyamatosan pasikon agyal. Tetszik, nem tetszik, akarom, nem akarom, nem akar, olyan kedves, olyan szexi, nekem való, nem nekem való stb. Lassan azonban gyanússá válik számára, hogy nem is biztos, hogy a pasik jelentik a fő problémát az életében.
Greta Gerwig eljátssza újra Francest, akit most Lolának hívnak, irodalmár és szabadidejében pasikra, na meg önmagára vadászik. Egyébként nagyon jól áll neki ez a szerep, ami azért is lényeges, mert a Lola Versus (is) az első képkockától az utolsóig elsősorban a színésznőre épít.
