Már a trailernél lehetett tudni, hogy ha az új Emlékmásból kidobják a Marsot és az izomagyú főhőst, akkor a végeredmény biztosan nem lesz az évtized sci-fije. Aki szerette a Schwarzenegger-féle verziót, őrjöngve fogja szidni a készítőket a régi sztori kiherélése miatt. Azok viszont, akik nem látták a 90-es Total Recallt, az egy szünet nélküli akcióorgiát kap az Underworld rendezőjétől, Len Wisemantól, aki természetesen most sem hagyta ki a filmjéből a sötét színeket és a szűk nadrágban ugráló feleségét, Kate Beckinsale-t. Dögös nők, hárommellű prosti és sok lövöldözés: nagyjából fel is soroltuk a remake jó tulajdonságait.
Hollywood sajnos kényszeres folytatás- és remake-gyártásban szenved. A pénzüket féltő stúdiók biztosra akarnak menni, így a friss ötletek támogatása helyett a korábban már bevált sztorikat erőltetik, a Playstation-generáció igényeihez hangolva pörgősebb tempóval és látványosabb akciójelenetekkel. Az újramelegített változatok szinte mindig rosszabbak az eredetinél (lásd Halloween, Péntek 13, Világok harca és társai), néhány olyan kivételtől eltekintve, mint a Legenda vagyok vagy a Bourne-rejtély (a Nolan-féle Batmaneket és az új Star Treket csak azért nem vesszük ide, mert azok remake helyett valójában rebootok, vagyis az alapokról építenek fel újra egy ismert filmes brandet).
Sajnos az új Emlékmás is egy ilyen megalomániás recept szerint készült. Paul Verhoeven régi verziójában nem lehetett pontosan tudni, hogy a főhős tényleg többszörösen beépült, amnéziás titkosügynök-e, vagy csak szépeket álmodik a Rekall nevű agymanipuláló cég székébe szíjazva. Wisemanék viszont már nem is akarják ilyesmivel terhelni a nézőt. Náluk az egyszerű robotgyári melós (Colin Farrell) izgalmasabb életre és egy új barátnőre (Jessica Biel) vágyakozik, és meg is kapja mindkettőt, csak addig több robbanást és tűzpárbajt kel túlélnie, mint a 90-es évek akciósztárjainak együttvéve.
A film legnagyobb hibája pont az, hogy a lehengerlőnek szánt látványvilághoz férceltek össze utólag egy gyenge a történetet a 90-es Emlékmás és más kultsci-fik jeleneteiből. Jó példa erre a hárommellű prosti: a régi film emlékezetes karaktere volt a mutánsoktól zsúfolt Mars nyomortanyáján, itt viszont nincs Mars és nincsenek torzszülöttek, így a három csöcsnek sincs önmagában semmi értelme (azon kívül persze, hogy elképesztő méretű médiakampányt lehet rá építeni).
Az új Emlékmásban a Mars helyett Ausztrália a kizsákmányolt, mélyszegénységben vergődő, lázongó gyarmat, a világot irányító gazdagok pedig az angolok uralta Európában élnek. Ez elsőre ugyan zseniális társadalomkritikának tűnhet, holott a csak egy szánalmasan olcsó forgatókönyvírói húzás: ha kipusztítjuk Ázsia teljes lakosságát, akkor tele lehet rakni kínaiakkal a neonfényes, bűntől fuldokló nagyvárost. Pont, mint a Szárnyas fejvadászban. Az persze nem derül ki pontosan, miért lett lakhatatlan majdnem az egész bolygónk. De legalább szép posztapokaliptikus képeket lehet mutogatni, amikor a főszereplők átutaznak a senkiföldjén.
A két forgatókönyvíró, az Ultraviolát jegyző Kurt Wimmer és a Die Hard 4-et összefércelő Mark Bomback többi ötlete is az agyatlan B-filmeket idézi: az Európát és Ausztráliát a magmán keresztül összekötő gyorsvasút például csak azért került bele a filmbe, hogy Colin Farrell a gravitáció megfordulásakor súlytalanságban lebegve, a géppisztolyt hátirakétának használva intézhesse a buta katonákat. Ezek a hajmeresztő áltudományos elemek persze tökéletesen működnének egy könnyed akciófilmben, ahol a főhős két lövöldözés között benyög valami vicceset (mint Schwarzenegger a régi Emlékmásban, amikor válásnak nevezte Sharon Stone lelövését), itt viszont teljesen komolyan gondolták a készítők. Humort pedig nyomokban sem tartalmaz a film.
A szereplőgárda fájdalmasan rossz a 90-es verzióhoz képest. A kurvás marsi szabadságharcost helyettesítő Jessica Biel sajnos nem lett olyan hangsúlyos a történetben, mint az elődje, a rendező csaja, Kate Beckinsale viszont idegesítően sokat szerepel a filmben, mivel elég szerencsétlen módon összegyúrták benne a régi álfeleséget (Sharon Stone) és a főgonosz jobbkezét, Michael Ironside-ot. Hiába lett a mindig kiváló Bill Nighy a lázadók vezére, a saját testvére hasából kinőtt Kuató még mindig emlékezetesebb, így kizárólag Colin Farrellt érdemes kiemelni, aki tényleg tisztességesen elvégezte az ügyeletes világmegmentő munkáját. Végig hitelesen vágott riadt arcot vagy nézett szúrósan, és a karaktere még akkor sem fordult át röhejesbe, amikor a legdurvább menekülés közepén kezdett önfeledten zongorázni. Ha tényleg film készül a Neurománcból, tökéletes lesz főhősnek.
IMDb: 6,3 pont
Rottentomatoes: 31 százalék
Index-ítélet: 5/10
