A ma született mozista is pedzi, kiféle-miféle alak ez a Gilliam. A kortársi mozi kimagaslóan peches figurája, természetesen. Ha Münchausen báró és a produceri vágóolló afférjáról, a Don Quijote eltüsszentett produkciójáról vagy a Grimm és a Weinstein testvérek egymásnak feszüléséről nem is hallott, az biztosan a fülébe jutott, hogy Heath Ledger épp e legújabb Gilliam-film forgatása közben lelte halálát. Az Amerikai éjszakában már Truffaut is megmutatta, mi a teendő hasonló vészhelyzetben, de a valóból vett példákért sem kell messze menni: elég csak a körúti Művészig, ahol annak láthatjuk szép példáját, hogy egy rendezőjét vesztett produkció (California Dreamin') is élhet teljes életet. Hála egy Ledger idejéből származó kelléknek és három jótét sztárnak, Gilliamnek sem kellett a súlyosan sérült filmeknek fenntartott fesztiválos parkolóhelyekért folyamodnia. Míg Doctor Parnassus (Christopher Plummer) cirkuszi varázstükrén még Ledger kelt át az ördöggel cimboráló, elaggott istenalak megélhetési másvilágába, a küszöbön túlról Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrell vitte tovább a színész nélkül maradt szerepet - egy akasztott emberként talált, setét múltú táncos-komikusét, akiről példásan leperegnek a Hollywoodban kifényesített eposzi jelzős szerkezetek. Ledger kötélről levágott figurája behízelgő modorú friss hulla létére meglehetősen mozgékony menedzseralkat, könynyedén magába is bolondítja a halhatatlanságába mélységesen beleunt Parnassus eladósorba került leányát - a kérők sorában azonban a Tom Waits alakjában feltűnő ördög eggyel előtte áll, sőt opcióval is bír a hamvas karikatúra (Lily Cole) kezére. Az evilági történetbonyolítás a legjobb indulattal sem nevezhető Gilliam erős fegyverének, de túl a tükrön egy más világ, ahol minden halandó olyan testet (pld. Law-ét, Farrellét vagy Deppét - színészcsere megoldva) ölt, amilyet a tudatalattija még nem szégyell. Gilliam például egy Monty Python-animátor alakját öltötte magára, aki végre a nagy nyilvánosság előtt archiválhatja régi szép gegjeit és kedves csecsebecséit. Doctor Parnassus alakjában Gilliam mintha magát mintázta volna meg: egy öreg istent, aki lemondóan tekint a napi kocsmára, de ha megrázza magát, azért kő kövön nem marad. Gilliam egyelőre még nem rázta meg magát, de bemelegítésnek ez sem rossz: az év filmje eddig.
