Színészetet tanult, majd a müncheni Action-Theater tagja lett. Nagyon gyorsan a színház vezető alakjává válik, aki játszik, rendez, forgatókönyveket ír, tevékenységével mindenre rányomja bélyegét. Ízlése, akarata határoz meg mindent. Fiatalokból álló csoport (többek között Hanna Schygulla) szerveződik köré, akik elfogadják abszolút vezetőnek. Fassbinder nagyon gyorsan lázad a színházi kötöttségek ellen, megalakítja társaival saját színházukat. Hihetetlen munkabírású, aki évente több színházi produkciót mutat be. 1969 és 1982 között 26 filmet rendezett. Saját színházi társulatával filmstúdiót is alapít, és saját színpadi műveiből, forgatókönyveiből készíti filmjeit. Az új német film elnevezésű csoport világszerte ismert alakja. Alkotói korszakának első periódusában az avantgarde személet, a polgárpukkasztó attitűd határozza meg a filmjeit. A vendégmunkás (1969) című filmje a német társadalom legfájóbb problémájáról a nemzeti öntudat gőgjéről, és a bevándorló gyökértelenségéről szól. A Miért lett R. úr ámokfutó? (1970) című filmjének kispolgár főhőse kiírtja családját, majd önmagát. Az 1970-es évektől hangnemváltást találunk a filmjeiben, a kegyetlenebb szemlélettel szemben megjelenik a melodramatikus, megbocsátóbb hangnem. A zöldségkereskedő (1971), a Félelem megeszi a lelket (1973) a német kispolgár hétköznapi életét, a sivárságot, a "lelkek" magányát egyszerre képes bemutatni. Az Effi Briest (1974) elkészítése után a legnépszerűbb német rendezők közé kerül. Most már nemcsak a szakma, a deviáns csoportok kedvence, körülrajongott művésze, hanem a német közönség minden csoportja elfogadja. A szexualitás nyers, durva ábrázolása első filmjétől kezdve jelen van az alkotásaiban. Az 1970-es évek második felétől készített filmjeiben nyíltan vállalja homoszexualitását, transzszexualitását, és ugyanolyan nyersen ábrázolja, mint korábbi műveiben. Az Amikor 13 újhold van egy évben (1978) főhősei homoszexuálisok, transzszexuálisok, akik magányosan bolyonganak a társadalomban, és másságuk miatt megalázó helyezetek sokaságát élik át. Az 1970-es évek végétől újabb problémák kezdik foglalkoztatni, filmjeinek formanyelve, cselekményépítése is változik. Nagyon sokat foglalkozik, sok tervet készít arról, hogy megrajzolja Németország erkölcsi térképét, erkölcstörténetét. Az elkészült négy film négy női életutat mutat be (Maria Braun házassága 1979, Lili Marlen 1980, Lola 1981). 1982-ben kezdi forgatni, de már egészen nem tudja elkészíteni a Querelle című filmjét, amely Genet adaptáció. A homoszexuális szubtársadalom, szubkultúra átfogó képét kívánta ebben a filmjében megrajzolni, amely félig kész állapotában is katartikus hatást vált ki.
Rendkívüli munkabírását azzal is fokozta, hogy naponta csak két órát aludt, és gyógyszerekkel, droggal tartotta ébren magát.
