José Luis Torrente, a világ talán legtahóbb antihőse még 1998-ban robbant be a mozivásznakra, majd a sorozatot íróként és rendezőként is jegyző Santiago Segura által életre keltett karakter két további folytatást ért meg az elkövetkezendő években. Hatéves szünet után Segura nyilván úgy gondolta, itt az ideje egy újabb bőrt lehúzni a trágárságban világelső (ex)rendőr figurájáról, méghozzá a manapság divatos 3D fegyvertárával felszerelkezve. Megérkezett hát a Torrente 4.
A szünet mindenképp jót tett a figurának, így kevésbé érződik a filmen az a fásultság és ötlettelenség, ami az előző két epizódot jellemezte. Túlzottan újat ez a film sem mutat, de valószínűleg Torrente rajongóit ez egy cseppet sem zavarja. Segura az ötven felé közeledve semmit sem vesztett energiájából, változatlan erővel rohangászik, ugrál, káromkodik, kurvázik és teszi pokollá az őt körülvevők életét.
A Torrente 4. akár az ő egyszemélyes magánshow-jának is nevezhető, melyre a tisztesség kedvéért egy halovány történetet is ráhúztak (hősünk ezúttal börtönbe kerül, és innét megszökve kell nevét tisztáznia), ahogyan a 3D kedvéért az eddigieknél több és látványosabb akciójelenetekben is lehet részünk (habár a CGI robbantások távol állnak a Michael Bay-i szinttől). Emellett az egész filmre jellemző a burleszkjelleg erősítése és a fizikai humor fokozása. Torrente ezúttal inkább afféle kövér, szexmániás Drebin hadnagy, akinek minden (bal)lépése katasztrófát von maga után, ahogyan ezt a bevezető jelenetsor tételesen illusztrálja.
A mára sajnos elengedhetetlenné vált altesti poénok szintén exponenciálisan megnövekedtek, mind kvalitás mint kvantitás tekintetében. Így a vaginába elrejtett mobiltelefontól a kecskével való közösülésen keresztül a temetőben való székelésig minden megtalálható, mi "szem-szájnak ingere" (a börtönklisének számító nemi erőszakról nem is beszélve), és ezt látva áldhatjuk az urat, amiért Segurával ellentétben Sacha Baron Cohenben még nem vetődött fel egy 3D-s film készítésének ötlete (reméljük, hogy ami késik, az ezúttal múlik is).
Torrente tehát jön, lát és zúz, helyenként újrahasznosított poénokkal operálva, de minden eddiginél nagyobb energiával. Aki eddig kedvelte a figurát és filmjeit, tudja, mire számítson, és biztosan nem fog csalódni. Mindenki más, különösképp a bölcsészek, feministák, és az igényes szórakozást kedvelők, pedig abszolút semmit nem veszítenek, ha elkerülik Segura újabb agy- (és bél)menését. Nagy meglepetés úgysem érhet senkit.
