Donald Margulies: Nass
A darabot három nő, Pogány Judit mint rendező és Csákányi Eszter, valamint Rezes Judit vette kezelésbe. Beáztatták, kikeményítették, kiteregették, kivasalták, és bár betűhív rendezés a rendezésben kissé még járatlan művésznőé, mégis jobb az előadás magánál a darabnál - sokkal jobb, hogy pontosak legyünk, vagyis vár épült, és hogy miből, az tulajdonképpen lényegtelen. A rossz prózaíró lólába kétszer lóg ki a darabból. Hiába az áldozatos munka, ezen nem lehetett segíteni. Van egy később még részletezendő epizód, amelyben Rezes Judit olyan jó, mint egyszemélyes karként a Bakkhánsnőkben. Ez a rész tiszta próza. Regényrészlet. Nem tudok olyan magyar írót - lektűrszerzőt sem -, aki azt mondaná: ezt a szöveget szívesen tudná a magáénak.
A Nassnak mint az irodalomtanár-tanítvány kapcsolatról szóló műnek három közvetlen előzménye is van a mai amerikai drámairodalomban: Willy Russell Educating Ritája (Rita oktatása), a Wonder Boys címu kitűnő film és David Mamet Oleanna címu munkája. Mamet hatása elég egyértelmu, mivel Margulies egy interjúban hivatkozik is rá, bár közvetlen inspirációként egy nemrég zajlott plágiumpert nevez meg.
A Nass sztoriját sajnos elárulja a műsorfüzet, másrészt mind az események, mind a végkifejlet előre sejthetőek, ezért nem rejtem el őket a kritika sorai közé. Vagyis Ruth Steiner írónő (Csákányi Eszter) tanítványává fogadja, és meghívja magához (Khell Zsolt díszletében nem elég nagy a felfordulás, nem érezni benne igazán sem a magányt, sem a munkás hétköznapokat) a rajongó, cserfes Lisa Morrisont (Rezes Judit), a Nass című egyetemi kreatív gyakorlat (novella) íróját. A tanítvány Rezes Judit alakításában (és nem a szövegből következően) baráttá érik. Metamorfózisa annyira szépen formált, hogy nincsenek észrevehető stációi, egyszerűen halad a barátság felé. Ruth Steiner lassan enged fel, enyhe mogorvasága megmarad, de ugyanolyan finoman átsatírozó vonásokkal baráttá lesz, és megosztja tanítványával a titkát, miszerint egykor a nagy író és világhírű alkoholista, a mackós Delmore Schwartz szerelme és kapcarongya volt. Mesél szenvedélyes kapcsolatukról, íróvá alakulásának, beérésének nehézségeiről. Ezt a témát nyúlja le Lisa, aki regényt ír ebből a szerelemből. Sikeres regényt. Ruth Steiner természetesen nem tud megbocsátani. Elbocsátja szép reményu kis követőjét, aki ezzel nemcsak lektorát, hanem barátnőjét is elveszíti. Vas István mondta egyszer: az író nem lehet úriember; röviden erről szól a darab.
Ruth Steiner Csákányi Eszter alakításában kicsit megkeseredett, ezért megfelelőképpen cinikus és okos zsidó nő, aki talán azért is olyan, amilyen, mert gyermektelen. Slamposságot senki sem tud ilyen alapossággal megjeleníteni, mint Csákányi, ehhez fájdalom is kell; kell lennie ott valamilyen fájdalomnak, ahonnan ezek a hétköznapi mozdulatok jönnek. Az ilyen erős alakítások származási helye többnyire a vigasztalanság (vagyis az abszurd földije).
A Nass korábban már szapult nagymonológjával - mikor is Ruth Steiner beszámol Schwartzhoz fűződő kapcsolatáról - Csákányi Eszter nem tud mit kezdeni. Egyszerűen túl jó színésznő hozzá: érzi, hogy a szöveg mögött nincs hitelesség, őszinteség, ez a szerelem kreált. És nem tud a szövegért kiállni, hagyja, hogy legyen az, ami: ciki (jobb szó híján).
Rezes Judit az előadóest-jelenetben, mikor a nagyközönség előtt először olvas fel regényéből (meg kell hagyni, nagyon ügyes rész: kíméletlenül egyedül hagyni a színésznőt egy pulpitus előtt, igen erőteljes és jól kitalált dramaturgiai fogás), lenyűgözően olyan, mint egy fiatal írónő (nem tudom, Rezes Judit látta e már felolvasni Karafiáth Orsolyát, de nüansznyi csupán a különbség, pedig egyikük csak eljátssza, amit a másik tényleg csinál); kis zavara mögött érezhetően ott van saját hite a tehetségében.
A darab utolsó jelenete természetesen arról szól, hogy Ruth Steiner nem tud megbocsátani. Lisa nem erőtlen és nem is teljesen reménytelen kísérletei ellenére. Aztán a kétségbeesett ölelés. Zavarba ejtő. A jelenet annyira intim és annyira átélhető, hogy a nézők bizony kínban vannak (és néhányan sírással szabadulnak).
