Meskó Zsolt a "Morel fiú" forgatókönyve és a "Fehér alsó" című kisjátékfilm rendezése után készítette el első nagyjátékfilmjét, a "Szent Iván napját". Korábbi filmjeihez hasonlóan ismét a fogyasztói társadalom groteszk és morbid felszíni jelenségeit vizsgálja. Főhőse Iván, a sztár (Kamarás Iván), egy színész, akinek tehetségét producere (Fullajtár Andrea) óránként adja el kilóra a médiapiacon. Egy nap leforgása alatt szerepel reklámfilmben, puccos jótékonysági gálán és egy női magazin címlapfotózásán, saját könnyűzenei lemezbemutatóján és Hamlet-próbán, reggel egy műsorvezetővel bájcseveg, este pedig József Attila verset mond a tv-ben. Ő a sztár, aki úgy tűnik mindenható, minden helyzetben maga az egy személyes szuperprodukció. Kérdés, meddig bírja.
A művészet romlott áruként hányódik pénzimádó menedzserek és tehetségtelen műsorvezetők kezei között. A Hamlet próbát eltiporja egy híg lére eresztett monumentális jótékonysági gálaműsor, a művészt a virtuális kannibalizmus, és egy szent nadrágjába nyúlós tv-csevej. Árukapcsolás ürügyén József Atilla egy szatyorba kerül a "Kell nekem a vágy" című slágert körbetáncoló kacsákkal. Siker és tehetség közti szakadék egyre tágasabb, Iván számára úgy tűnik, már nincs visszalépés, s sziporkázó szaltó helyett húszmilliós önmegsemmisítő gépezetként terül el a show-padlón.
A "Szent Iván napja" látszólag szórakoztatóipari termék. Hiszen felvonultatja annak szereplőit, helyszíneit, tipikus szituációit, használja annak nyelvezetét és értékvilágát. Ugyanakkor kíméletlen tükröt tart a mai magyar szórakoztatóipar felborult, eltorzult értékvilága elé, a bóvlit szentségként árusító média divatos sztárvilágát veszi célba. Valójában nem egy könnyed, kellemes mozi. Nem olyan, aminek nézése közben a szék karfájába kapaszkodunk vagy a szomszéd kezét masszírozzuk, hanem leginkább fejünket fogva nevetünk. Meskó Zsolt első filmjében merész és aktuális témát választott. Érdeme talán leginkább abban fellelhető, hogy nem legyürkőzni akarja, csupán galacsingyúró bogárként hengergeti egy szebb jövő felé. Így hát utat neki, reméljük, nem gyűri le a galacsin.
