Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagy varázsló, akit Merlinnek hívtak. Körülbelül így kezdődik a legenda újabb változata, mely érthető módon, egyre kevésbé izgatja az ember fantáziáját. Főleg, ha úgy van tálalva, ahogyan A varázslótanoncban.
Adott egy ősöreg történet, melyről már rengeteg bőrt lehúztak, feldolgozások tömege sorakozik előttünk. Ebből szeretett volna Jon Turteltaub modern, újszerű mesét varázsolni, de az eredményt látva ráférne még egy kis gyakorlás.
Balthazar Blake (Nicolas Cage) évszázadok óta próbálja megakadályozni a gonosz Maxim Horvath-ot a világ elpusztításában. Közben nagy erőkkel keresi Merlin örökösét, akire röpke 1000 év után rá is talál egy nyurga fiú személyében. A fizikus-zseni Dave (Jay Baruchel - alakítására nem lehet panasz, remekül hozza figuráját) nem éppen született varázsló, de lelkesen gyakorol a világ megmentésére, miközben álmai nője is képbe kerül.
A sztori halmozza a sablonokat. A gonosz hatalomra tör, a jó pedig harcol ellene. A lúzer srác a jó nőbe szerelmes, aki valami csoda folytán nem hajtja el. Végül következik a katarzis és a szerelmetes egymásra találás. Mindez nem lenne baj, ha érdekesen, vagy legalább egy kicsit egyedien tálalnák az alkotók, de nem. Felületes film születik, melyen a néző nem alszik el, néhány poénon még el is neveti magát (szerencsére elvétve akad belőle normális), a moziból távozva azonban hamar túllép rajta, egy silány emlék marad az alkotás, mely fénysebességgel halványul a napi élmények mellett.
