Még a szakmai hitelességgel nehezen vádolható Grace klinikában is odafigyelnek arra, hogy az agysebész ne végezzen asszisztens nélküli veseátültetést, mialatt a pszichiáter visszavarrja saját leszakadt karját, a főnővér pedig felfedez egy új vírust.
A TV2-n 2005-ben indult Jóban Rosszban írói sosem erőltették meg magukat ezen a téren, a szappanopera karakterei rendszeresen emelkedtek dr. Drake Ramoray-i magasságokba.
A „dokis Barátok közt” egyik fő erénye hosszú évekig az volt, hogy a maga egyszerű módján mégis igyekezett a valóság kínálta szűkös keretek között maradni. Fiktív hírességek helyett a szereplők létező személyeket emlegettek, olykor egy hatalmas U2 poszter alatt folyt a komplikált érzelmi viszonyokról szóló értekezés, nyáron nyár volt, télen tél, tisztára, mint egy dokumentumfilmben. A naprakészséget és a realitást később odáig fokozták, hogy a Csillagvirág Klinika dolgozói uniós pályázatokat kezdtek emlegetni csillogó szemmel, és feltűnően elszaporodtak a Szomszédokból ismert oktató célzatú dialógusok. (A cigaretta rossz, értem?) Bár ezek az elemek máig nem koptak ki teljesen, a Mátyás király tér-szindróma már felütötte a fejét.
Eközben a konfliktusok egyre mulatságosabbak. A jogos védelmi helyzetben barátját – két tanú előtt - megölő lánynak félnie kell, mert „priusza van”, miután fél évet börtönben töltött ártatlanul (!). A jelentős kutatást elindító doktornőt bosszúszomjas dögnek állítják be, mert szeretné, ha feltüntetnék az annak alapján publikálandó tanulmány szerzői között. (Minek is írják ki Chris Carter nevét az X-akták előtt, amikor az aktuális epizódhoz nem sokat tett hozzá?) Egyik pillanatban közlik, hogy le kellett volna mondatni ezzel kapcsolatos jogairól, a másikban hangsúlyozzák, hogy neki olyanjai nem is voltak. A közepesen dilettáns rendőr neje megcsalásra gyanakszik, mert ura kivételesen nem avatja be munkája szigorúan titkos részleteibe. És így tovább. Nyáron is, minden hétköznap.
