Ahogy Ruth (Szabó Márta) az éjszaka közepén beállít a férj családjának koszlott, szivarfüstös otthonába - bár életében először jár itt -, már belépőjének pillanatában világos, hogy ő rendezi majd át a férfitársadalom hatalmi játszmáktól és szeretethiánytól átitatott hétköznapjait. Finom ízlésről tanúskodó törtfehér kiskosztümben, ahhoz illő magas sarkú cipőben és kistáskával, tökéletes eleganciával lép be - s már megjelenésével is idegen abban a szobában, ahol mindenki teljes természetességgel hamuzik a szőnyegre. Szemmel láthatóan rosszul érzi magát, zavarban van, és rettentő kínosnak érzi a szituációt, amelybe belecsöppent: vadidegenként, az éjszaka közepén, váratlanul, köszönés nélkül besettenkedni egy vadidegen lakásba, vadidegen emberek közé... Nem is érti, hogy gondolta ezt a férje (Balázs Attila). Teddy egyébként egyáltalán sehogy sem gondolta: begyalogolt hat éve nem látott otthonába, mintha mi sem történt volna. Mint ahogy a család többi férfitagja sem gondolja egyáltalán sehogy az ehhez hasonló - kívülről, például Ruth szemével nézve - bizarr helyzeteket.

Ez a kettőség, az egyszerre jelen levő külső és belső szemléletmód az előadás hatásmechanizmusának kulcsa. A rendező, Bérczes László Pinter-olvasata a darab lélektani mozgatórugóinak minél aprólékosabb, precízebb feltárására törekszik. Minden szituációt valós, reális élethelyzetként játszat, a gesztusok a legapróbb rezdülésekig kidolgozottak, hitelesek, mondhatni naturalisták. Ezt az olvasatot indokolja - azon túl, hogy maga Pinter is tiltakozott az "abszurd drámába" való besorolás ellen -, hogy a drámában a jelen eseményei és állapotai mind visszavezethetőek a múltra (akárcsak Ibsen analitikus drámáiban). Mindenre van magyarázat: Joey ragaszkodó szeretetére és Lenny cinizmusára éppúgy, mint Ruth hajlandóságára a prostituáltléthez. De éppen a véresen komolyan vett, naturalizmusba hajló színészi játék teszi világossá, hogy valójában semmit sem vehetünk komolyan. Az emeli ki a szituációk bizarr (vagy a Martin Esslin nyomán vitatott terminussal: abszurd) jellegét, hogy párhuzamosan látjuk azt, amint a családtagok "mi sem természetesebb"-módon élik meg a kívülálló számára abnormális szituációkat - és azt, ahogy a nő ezekhez viszonyul. Bérczes mindvégig ezzel a kettős látásmóddal tartja ébren a kételyt, és így teremt bizonytalan légkört a kiszámíthatatlan eseménysorhoz, ahol bármi bármikor az ellentétébe csaphat. Az ellenpontozó szerkezetben megkérdőjeleződhetnek Sam sofőri kvalitásai, Lenny hatalomra termettsége és akár a sokat emlegetett, halott anya/feleség, Jessie tisztessége is.

Egyedül Ruth számára furcsa, hogy elmaradnak az üdvözlések és a bemutatkozások, hogy mintha elfelejtenék tisztázni az alapszituációkat a szembetalálkozók. Értetlenül hallgatja végig, ahogy Lenny (Kardos Róbert) vele, a sosem látott idegennel az óraművek szerkezetéről kezd eszmét cserélni. Gyanakvóan, viszolyogva nézi végig a zavartan magyarázkodó férfi szerencsétlenkedését, és konstatálja, amit eddig is gyanított, hogy itt valami nincs rendben. Hideg, józan kívül-felül állásával rádöbben, hogy könnyedén magához ragadhatja a kezdeményezést, és pillanatok alatt ujja köré csavarhatja a köré sereglett férfitársadalmat.

Ruth úgy érzi magát, mintha állatkertbe lépett volna be. Először távolról szemléli az "állatokat" a rács mögül, majd irritálni kezdi őket, feszegeti a határokat, játszik velük. Aztán rájön, hogy nyugodtan átlépheti a ketrecek határát, hiszen könnyű szerrel szabhatja ő a feltételeket.Számára veszélytelen a játék - sőt, hatalmat, tekintélyt vívhat ki magának. Sorra minden férfit padlóra küld. Max megérzi a veszélyt, és ki is mondja: "Hol van az a kurva? (...) Állattá aljasít mindünket."

Lennyt egy pillanat alatt letámadja, durva játékokat játszik vele, és szó szerint két vállra fekteti a cinizmus bajnokát, aki jobb pillanataiban mellesleg épp családi hatalomátvételre készült. Ruth hidegvérrel, rendíthetetlen nyugalommal állja Max (Kovács Lajos) tekintetét, amikor a férfi mintegy ismerkedés gyanánt lekurvázza őt. Az ő konok pillantása - nem pedig Teddy erőtlen magyarázkodása vagy túlzóan széles gesztusai - gyakorolnak hatást a családfőre, hogy visszakozzon. Max egyre több tiszteletet és jómodort igyekszik kipréselni magából, egészen megszelídül. Joey bizonyul a legkönnyebb prédának. A hideg és titokzatos nő pusztán jelenlétével bűvkörébe vonja a karcos, zárkózott és elvadult legkisebbet - aki gyakorlatilag le sem tudja venni róla a szemét. Csiszolatlan, de mélyen érző kamasz. Rögeszméjévé válik a Nő, megszűnik számára a Ruth-on kívüli világ. Szikszai Rémusz konokabb, dacosabb, feldúltabb és zárkózottabb alakformálásához képest a beugró Balázs Zoltán kisfiúsabb és rácsodálkozóbb, s szelídebb tekintettel követi Ruth minden gesztusát. (De kényszer szülte megoldás révén az eltérések nem értelmezésbeli, hanem elsősorban alkati kérdésekből adódnak.) A család másik idősebb férfitagja, Sam (Czintos József) szintén alárendelt helyzetben van Ruth-tal szemben. Tiszteli és távolról csodálja a nőt, mint annak idején Jessie-t. Egyre serénykedik, s ha lehet, még zavartabban, kínosabban toporog körülötte.

Ruth Teddyhez fűződő kapcsolata üres és tartalmatlan egymás mellett élés, semmi közük egymáshoz. Balázs Attila Teddy-je önhitten tetszeleg az értelmiségi szerepében. Minden mozdulatát túlgesztikulálja, és ezzel azonnal le is leplezi magát. Ruth vele ellentétben alig csinál valamit, fizikai aktivitása abban merül ki, hogy kényelmesen ül a kanapén, és a teáját kavargatja. Ő ezzel is eléri, amit akar: mindvégig magára vonja a kiéhezett férfiak tekintetét. Teddy határozatlansága, tétovasága, tehetetlensége, már-már karikatúrába hajló szerencsétlenkedése olyan élesen elüt a Szabó Márta által megformált Ruth határozott és tudatos karakterétől, hogy teljesen világos, mért nem lehet helye a nő életében. Bérczes rendezésében igen hangsúlyos, ahogy a nappali virtuálisan újjáépült fala mögött fizikailag is kívül reked az újdonsült családi tablón.

Szabó Márta Ruth-ja tekinthető egy kései Lulunak vagy Saloménak, a femme fatale '60-as évekbeli inkarnációjának. Míg elődei önkéntelenül, lényükből fakadóan - ő már tudatos, számító női vonzerejével igázza le a férfiakat. Nem azért jött, hogy uralkodjon, de ha szabad a pálya - ám legyen! Szabó Márta magas, szikár alkata, csontos arca, határozott tekintete és elsősorban érdes-karcos hangja által ellentmondást nem tűrően meg tudja teremteni azt a határozott különállást, amit aztán mindvégig megőriz, sőt, egyre fokoz. Lenny azt gondolja, ők fogják árulni a megkaparintott nőt, de valójában mostanra teljesen megfordult a helyzet: Ruth viselkedéséből világosan következik, hogy ő szabja a feltételeket. Egyenes az út a záró képig: mint egy dáma, végtelen eleganciával dohányzik a félhomályban, Joey fejét simogatja - birodalma a lába előtt hever.