Amikor egy több mint 12 millió példányszámban elkelt, nemzetközi sikerlistákon szereplő könyvből készítenek filmet, mindig sok elvárásnak kell megfelelnie az alkotóknak. Nos, a Norvég erdő történetének képi feldolgozására elég sokat kellett várni. Murakami Haruki japán szupersztár író nem szívesen adta oda bárkinek a megfilmesítési jogokat, de amikor a híres vietnámi-francia rendező, Anh Hung Tran jelentkezett érte, meggondolta magát.
Anh Hung Tran már a 90’-es évek óta ismert az art filmesek körében, aki 1993-ban a Zöld papaja illatával Oscar-díj jelölést kapott, következő filmjével, a Riksás fiúval pedig elvitte az 1995-ös velencei Arany Oroszlánt. A Norvég erdő készítése közben egyre több nagy név csatlakozott a produkcióhoz. A film zeneszerzését Jonny Greenwood, a Radiohead gitárosa vállalta el, míg az egyik főszerepet Rinko Kikuchi (Bábel).
A Norvég erdő története az 1960’-as évek végén, a tokiói diáklázadások idején játszódik. A film cselekménye is itt indul el. Főhősünk, Toru Watanabe egy húszas évei felé közeledő srác, aki legjobban barátai - Naoko és Kizuki - társaságában szeret lenni. A kötelék azonban elszakad köztük, amikor Kizuki öngyilkos lesz. Naoko lelkileg teljesen összeomlik, Toru pedig Tokióba költözik, hogy ott folytassa tanulmányait. A diáklázadások eseményeivel, sem szellemileg, sem fizikailag nem tud azonosulni, ezért könyveibe menekül. A régi barátjuk elvesztése okozta gyász helyett, Naoko és Toru inkább egymás érzelmeibe és testébe kapaszkodnak. A szerelmi kalandozások közben Toru beleszeret Naokóba, azonban ez a érzés viszonzatlan marad. A kettejük közötti szakadék egyre nő és Naoko annyira rossz lelki állapotba kerül, hogy egy vidéki szanatóriumba küldik. Toru folyamatosan látogatja szerelmét, de érzelmei nemsokára újabb fordulatot vesznek, amikor az egyetemen megismerkedik a vonzó és felszabadult Midorival. Nemsokára döntenie kell, hogy melyik lányt választja.
A történések elég gyorsan zajlanak, nem sok időnk van feltérképezni a szereplők közötti érzelmek mély gyökereit. Az eredeti regény kifinomult leírásai és üdítő poénjai csak ritkán jelennek meg Toru narrációjában. Ez talán köszönhető annak is, hogy a rendezőnek egy olyan nyelven kellett filmet készítenie amin nem beszél. A Murakamival folytatott egyeztetések egy bonyolult francia-angol-japán fordítási láncon keresztül zajlottak. A könyv olvasóinak joggal támadhat hiányérzete a cselekmény láttán. Anh Hung Tran meghagyta a történet fő vázát és saját filmes nyelvével egészíti ki azt. Az 1960-as évek végi hangulat és kitörő szabadságvágy élénken árad a vászonról, a képek költőisége a szereplők érzésvilágával kellemes harmóniát alkot. Ezt jól egészíti ki Jonny Greenwood zenéje, aki ha kell, az adott korszakot idézi meg gitárjátékával, ha kell egy vonós hangszereléssel fokozza a drámai hatást. A címadó Beatles dalnak (Norwegian Wood) nincs dramaturgiai szerepe, de megfelelően ágyazódik be a megjelenített időszakba. A színészek jól formálják meg a regény érzelmileg összezavart és kalandozó fiataljait. Toru visszafogottsága, Naoko törékenysége és Midori életvidámsága kiegészítik egymást. A szerelmesek közötti szexualitás pedig tisztán és érzékien jelenik meg a filmben. Mint tudjuk, a japánok ezt a témát sokkal nyitottabban kezelik.
Murakami Haruki fejlődésregényéből Anh Hung Tran egy sajátos adaptációt készített, melyben főhősünk felnőtté válása nem csak egy lassan csordogáló 133 perces igénybevétel, hanem egy csodálatos vizuális utazás is. A hazai mozi forgalmazásban mindenképpen egy különleges színfolt a Norvég erdő, mely nem csupán a Murakami-rajongókat fogja moziba invitálni, hanem esetleg azokat is, akik kíváncsiak arra, milyen egy kifinomult japán love-story.
7/10 pont
