A finn direktort, Aki Kaurismakit minimalista stílusáért, sötét, száraz humoráért és szeretetreméltó, "külvárosi", peremvidéki karaktereiért kedveljük. Legutóbb A múlt nélküli embert láthatta tőle a magyar mozinéző (illetve a Tíz perc: trombita egyik szegmensét), előbbi filmjével már többszörösen bebizonyította, hogy foglalt helye van a kortárs direktorok élő panoptikumában. A Leningrad Cowboys menni Amerika, a Vigyázz a kendődre, Tatjána! és A gyufagyári lány rendezője nemcsak többpolusúság, a legváltozatosabb minőségek - humor, tragikum, abszurd, melodráma - összehangzó keverésében mutatkozik sokszínűnek, hanem szakmailag is: köztudottan ő filmjei írója, sokszor vágója, producere (A Külvárosi fények esetében mindez egyszerre).
Utóbbi munkáiban a szerencsétlen férfifigurákra koncentrált - részemről, és talán nem vagyok egyedül ezzel, a memóriámba égett A múlt nélküli ember gézzel betekert, botorkáló alakja, hogy a legutóbbi első látásra vesztesét említsem. Mostani antihősét Koistinen-nek hívják. Magányos férfi. Egy bevásárlóközpont biztonsági őreként tengeti napjait, illetve éjjeleit, életéből hiányzik a szeretet. Egyedül az empatikus Aila próbál emberien viszonyulni hozzá, ám hamarosan új nő lép az életébe, egy olyan, amilyet az ember nem igazán várna a finn sivárság közepette - egy szőke femme fatale. Mirja (a szőke) és hősünk egy ügyetlen beszélgetési kísérlete hívja fel a nő barátjának a figyelmét arra a lehetőségre, hogy majd a hölgyikét használja csaliul Koistinen befogására, aki így segítségére lehet egy hőn áhított... bűnügyben. Követik egymást az események, s az éjjeliőr máris egy "árnyalatnyival" izgalmasabb történetben találja magát, mint amiről korábban az élete szólt vala.
A film mindössze 78 perc, Kaurismaki nem lát többet a filmbe, mint amennyi. A lúzer-trilógia (ezt megelőzően a Gomolygó felhők és A múlt nélküli ember) befejező darabja szépen illeszkedik az előzményekhez. Kaurismaki még mindig azon kevesek egyike, akiknél él a csend és mélysége van. A fásult finnek rendezője egyelőre maradt a fásult külvárosi finneknél. Én azért kíváncsi vagyok, merre indul legközelebb.
