Ezt a filmet is jócskán megelőzte a híre, hogy ez ám Hollywood egyik vezető csúnya, rossz fiújának (Mickey Rourke-nak) a nagy kambekkje, mit követett rettentő díj- és jelöléseső, Velencétől Boncidáig, s tovább. Be kéne tiltani a világ további zsugorodását, küzdeni kéne a globalizáció és az információáramlás ellen, mert így egyre unalmasabb ez az egész. Jelen esetben például e hírek sokkal érdekesebbek voltak, mint a mű maga.
Attól ugyan még nem kéne különösebben kétségbe esni, hogy az álomgyár - kicsit, nagyon kicsit - másként gondolkodóinak egyike, Aronofsky (Pí; Rekviem egy álomért) ím, beáll a sorba, s csinál egy zsánerfilmet (hevenyészett fordításban: egy Rocky.9-et). Mert abból még akkor is kisülhet valami izgalmas, ha én egy példát sem tudok rá (hirtelen).
Magasan kezdünk, csak lehet, hogy nem vesszük észre, s azt hisszük, hogy alacsony osztályú pankrátorok szenvedelmes hétköznapjait bámuljuk, ami egy külön világ, nehéz, de alapvetően baráti, szemfényvesztő, de mégis vérre megy, s olykor nagyon fáj is. De mikor már elsepednénk e mérhetetlen restségünk szülte képben, jön az egyik fontos szereplő, s bemondja a Mel Gibson Passióját, épp csak hozzá nem teszi, hogy: érted? Mondjuk én nem értem, talán Mickey Rourke, aki megbűnhődik Hollywood összes bűnéért? Szó, ami szó, feltámadt. De pont a magamfajták kedvéért a bemondás után következő jelenetben szögesdróttal gyepálják egymást a szerencsétlen bohócok a ringben. Jesszus!
E ponton mintha az alkotó is elszégyellné magát egy cseppet, s hanyagolni látszik a témát, bár ha akarnánk, dögivel találnánk utalásokat, de a hős családi nehézségeit szemlélve nyugodtan kibírhatjuk úgy a finálé előszeléig, amikor a jó Mickey hátán pilled el a kamera egy hosszasabb pillanatra. És kit látunk? Jézust, egy old school stíl szerint felvitt tetkón - nekem rendben; így jön el a végső összecsapás, amit úgy képzeljünk el, mint az Illés együttes huszadik búcsúkoncertjét. Mickey, a Kos összecsap az Ajatolahhal, mint húsz éve, fénykorukban...
Mindazonáltal Aronofskynak van egy érvényes, tisztán látó megállapítása, s meggyőződésem, hogy arra is építette filmjét; eszerint Mickey Rourke-ot (úgy is, mint sztárt és úgy is, mint tékozló fiút) nagyon sokan szeretik. Ő speciel feccölhetett volna kicsit többet ebbe a szeretetbe.
