Mihez kezd az ember, ha férje tragikus hirtelenséggel távozik az élők sorából? Mi történik, ha kiderül, az, akit életünk társának hittünk, valójában végig becsapott minket? Az elsőfilmes Jan Schomburg ezekre a kérdésekre keresi a választ. A feldolgozás és az esetleges újrakezdés nehézségeiről, álarcokról és őszinteségről, humorral és drámai komolysággal egyszerre beszélni: ez az Együtt az ég alatt.
Az angoltanár Martha (a hazájában elsősorban színpadi színészként ismert Sandra Hüller hiteles és kellően felkészült alakításában) látszólag teljesen harmonikus kapcsolatban él férjével, az orvosi diplomamunkáját író Paullal (a szintén színpadi színész, Felix Schmidt-Knopp első filmszerepe). A férfi kivételes lehetőséget kap: Franciaországban dolgozhat tovább, ahová feleségét is magával viheti hamarosan. Egy nappal távozása után azonban a nőt döbbenetes hírekről értesítik: férje öngyilkos lett Marseilles-ben. Ami viszont ennél is furcsább: nemsokára kiderül, hogy férje egyáltalán nem írt doktori disszertációt, és az orvosi egyetemről is évekkel korábban kibukott. Martha válaszok helyett egy újabb románcba botlik…
Schomburg filmje tobzódik a drámai szituációkban, mely egyaránt erőssége és hibája is az alkotásnak. A kiváló színészeknek köszönhetően Martha sorsa végig átélhető marad, azonban a történet olyan iramban pakolja egymásra a folyamatosan új és új konfliktust hozó szálakat, hogy elhalnak, hatás nélkül maradnak a korábbiak. Amint kezdenénk megérteni, feldolgozni és átérezni az egyik szituációt, a film nem hagy nyugtot nekünk, és máris egy teljesen új ponton, új dilemmánál találjuk magunkat. Éppen emiatt sokszor kidolgozatlannak, lezáratlannak is érezzük a konfliktusokat.
Ami viszont mindenképp pozitívum, a színészi játék mellett, az ügyes karakter- és környezetrajz. A fiatal értelmiségi házaspár, illetve a történelemprofesszor (a kigyúrt, tetovált, nem éppen „jóarcú” Georg Friedrich külön dimenziót kölcsönöz a figurának) hitelesek maradnak, miként a film kérdésfelvetése is érdekfeszítő – vajon tudjuk, kivel osztjuk meg ágyunkat, és vajon mi mennyit osztunk meg magunkból másoknak? Az apróbb rendezői hibák (főként a már említett „kanyargások”) sajnos sokszor elveszik a kérdés súlyát, mely sokszor a „levegőben lóg” megoldatlanul. Ellenben további jó pont az ironikus humor nem mindent átitató, hanem mértékkel, de jól adagolt használata (ezt a mértéket sajnos manapság sokan nem ismerik).
Összességében, az Együtt az ég alatt egy jó ötleten alapuló, kiváló színészi munkával dolgozó dráma, melynek azonban egy alapos forgatókönyv-fejlesztés nem tett volna rosszat. Érezni rajta az elsőfilmes rendező-forgatókönyvíró „zöldfülűségét”, de minden ok megvan a bizakodásra: tehetséges színészgárdával, ügyesen összerakott drámával operálva Schomburg akár még igazi remekműveket is letehet az asztalra a közeljövőben.
