Már a címnél kellett volna gyanakodnom, amikor átvettem a DVD-t, de merészen bevállaltam, amúgy is mostanában a FILM+ csatornára vagyok szocializálva, az fut háttérként, ha éjjel is dolgozom, a kínálathoz képest nagy csalódás nem érhet. Egy Bruce Willis epizódszerepével megpromózott gengszterfilm csak megüti a 10-15 évvel ezelőtti, egykori szabvány sikerfilmek mércéjét. Hát épp hogy csak.
A történet tipikus, utcai gyémántrablással nyitó gengszter sztori, előre kiszámítható árulással. Sonny, Vincent és Dave a Detroit utcáin kinevelődött három jó barát nekiindul élete nagy balhéjának. Az akció közben Vincent hidegvérrel megöl egy libanoni gyémántbrókert, pedig előzetesen vér nélküli akcióban állapodtak meg. Mint ahogy valószínű, az sem képezte a megállapodás részét, hogy az áru megrendelőjének biccentésére Vincent megpróbál a társaival is végezni. Elszúrja, mint ahogy ilyenkor lenni szokott, egyik barátja, Sonny életben marad, és persze bosszút esküszik. Elszabadult hajóágyúként elkezdi kutatni volt barátját, közben őrá is vadásznak. A körvadászatban részt vesz a kirabolt banda által felkért bérgyilkoson kívül a helyi gengszter kiskirály, Bruce Willis, alias Mr. Biggs, mert minden zavar, ami az általa felügyelt centrális erőtérben keletkezik, hatással bír a mindennapi ügymenetre. Közben lassan fény derül Vincent motivációjára is, a börtönbüntetést töltő apjával zsarolja a titokzatos megbízó, a rács mögött könnyen végzetes baleset érhet bárkit, ugyebár.
Mindeközben a film eléggé hatásvadász módon és többnyire értelmetlenül tocsog a vérben, olyan gusztustalan jelenetekkel, mint az egyik szórványhulla kicsontozása és ledarálása egy hentesüzlet ipari darálóján. Persze nincsen film jó nő nélkül, Mia (Jenna Dewan-Tatum) először a gyémántbróker sofőrjeként tűnik fel, majd kiderül, hogy valójában Vincent barátnőjeként a rablás beépített embereként funkcionált, vesztére, mert a végén őt is kiírja a forgatókönyvíró a történetből.
Először a néző nem is érti mi a legzavaróbb a filmben. A párbeszédek rendben, a képek is, a karakterek se nem többek, se nem kevesebbek az elvárhatónál. A vágások feszesek, hozzák a műfaj kiforrott szabályait. De fut le túl sok jelenet a felismerésig: minden mozzanatot, kockát láttuk már valahol. Sonny ámokfutásszerű kavarásai egy az egyben Brian Helgeland Visszavágóját idézi. Az egyes epizódszereplők felcímkézése: „Bérgyilkos”, „Hentes” számos hasonló moziból ismerős, működne is a dolog, ha ezek a mellékszereplők pár percnyi jelenlét után nem kavarodnának el nyomtalanul a sztoriból, vagy csak nem néhány másodpercre bukkannának elő újra teljesen értelmetlenül. Találunk még nyomelemeket Fargo-ból, - a darálós jelenet - a Ponyvaregényből, itt-ott előbukkan egy Guy Ritchie poén. De ezek az utalások inkább selejtes utánzásnak tűnnek, mint egyfajta alázatos tisztességnek az elődők előtt.
A mozin nem segít Bruce Willis magasan honorált epizódszerepe sem, mint ahogy annak sem lett volna sok értelme, ha Brad Pittel, vagy Mel Gibsonnal próbálják a filmet eladni. Nem is igazán lehet érteni, mit keres a filmben. Elsüt néhány ostoba viccet, mint például az orosz „kolléga” vallatásánál, de meg sem közelíti a Die Hard szériában megszokott helyzetpoénokat. Lehet, hogy nem áll neki jól a következetesen kőkemény gengszterfőnök szerepe, mintha feszengene is benne egy kicsit, de ekkora sztárgázsiért jobban odatehette volna magát. Bár ez egy kicsit a forgatókönyvíró hibája is, aki példának okáért a sok lövöldözős jelenet egyikében, teljesen váratlanul, hirtelen kiiktatja szegény Brucet a történetből, talán eddig tartott a kredit, ennyi fért bele a gázsiba, más okot nem igen találni.
És visszatérve a bárgyú címre: az, hogy a gengszterek a műfajból adódóan ahol lehet, átkúrják egymást a hívatás természetes velejárója. Egy ilyen közhelyszerű alaphelyzetre sztorit építeni eleve kétesélyes. De legalább ( az egyébként nem félrefordított) cím nem árul zsákbamacskát. Aki ilyen felütés után mégis beül a filmre, később ne panaszkodjon arra, hogy felültették.
