Bár elsőre nem néznénk ki belőle, James Franco mégis korunk egyik legszorgalmasabb és legsokoldalúbb alkotója, színész, rendező és író, akinek erre a hétvégére is jutott pár filmje.
Péntek: Igaz történet (2015)
A cím már mindent elárul, valóban igaz történetet mesél el az elsőfilmes Rupert Goold. Egy bizonyos Christian Longo, akit családja – felesége és három gyereke – legyilkolásával vádoltak, a New York Times kegyvesztett riporterének, Michael Finkelnek adta ki magát, amíg Mexikóban bujkált. A viszonylag ismeretlen zsurnalisztát nyilván érdekelni kezdi az ügy, már csak a személyes érintettség miatt is, de azért is, mert az ügyben sok furcsaság merül fel, és lehet, hogy nem ez az első eset, hogy a férfi felvette mások identitását. Felkeresi a letartóztatott férfit, és különös alkut kötnek: Longo hajlandó megosztani feljegyzéseit, gondolatait az újságíróval, ha az cserébe leckéket ad neki fogalmazásból – az egyetlen kitétel, hogy addig nem írhat róla cikket, amíg a tárgyalás le nem zárul. Az egy generációhoz és egy baráti társasághoz tartozó Jonah Hill és James Franco akkor is remekül tud együtt dolgozni, ha éppen nem idétlenkedniük kell -, a történet pedig tényleg sok meglepetést tartogat. Bár korán adják, érdemes beállítani felvételre!
Szombat: Kerül, amibe kerül (2000)
James Franco a Különcök és stréberek című sorozatban vált ismertté – akárcsak nagy haverjai, Seth Rogen és Jason Segel -, de ez volt hősünk első igazi filmes főszerepe, még akkor is, ha nem ő a történetben a jófiú. Azt a szerepet a nála jóval jellegtelenebb Shane West (Séta a múltba) kapta, ő Ryan, az okos és intelligens srác, aki mégsem tud becsajozni, pedig oda- és vissza van a suli jónőjéért. A csajok érthetetlen módon a faragatlan Chrisért (ez volna Franco) rajonganak, aki viszont az okos Maggie-ért van oda, és a két srác különös szövetséget köt. Ryan szerelmes leveleket ír Maggie-nek Chris nevében, míg Chris menő csávót varázsol Ryanből. A film ugyan a kilencvenes évek jellegzetes tinivígjátékainak késői utánlövése, de pont Franco lazasága miatt éri meg megnézni – már ekkor látszik, hogy ebből a srácból lesz valaki!
Vasárnap: Harmadik fél (2013)
Azt rögtön leszögezhetjük, hogy a filmnek nem James Franco a főszereplője, mert az Liam Neeson, akinek történetesen egyetlen albán vagy más maffiózót sem kell eltennie láb alól a maga különleges képességeivel, hanem egy regényírót játszik. Mivel a rendező Paul Haggis (Ütközések) garantáltan több szálon függ a cselekmény, több párt ismerhetünk meg benne és már az elején elkezdhetünk azon agyalni, hogy hol lesz a nagy csavar. Franco egy sikeres, New Yorkban élő festőt alakít – a másik két szál Párizsba és Rómába visz minket -, méghozzá remekül, akinek volt feleségével (Mila Kunis) kell megküzdenie a kisfia felügyeleti jogáért, ám azt sokáig nem tudjuk meg, mi is a felesége bűne/hibája, amiért ilyen helyzetbe került. A három történetnek látszólag semmi köze egymáshoz, ám három, különféle jellegű apróságban összekapcsolódnak: egy földrajzilag skizofrén egybeesés, egy közös szereplő és egy megtévesztő fizikai hasonlóság egymáshoz kapcsolja nagyon is távoli helyszíneket.
