Valami olyat mond a Balin rendelő kétfogú gyógyító ember - kezében Julia Roberts finom erezetű kacsójával -, hogy Julia, pontosabban az írónő, akit Julia játszik, jobban tenné, ha megkeresné a boldogságot, és Julia, pontosabban az írónő, akit Julia játszik, ennek szenteli az elkövetkező 130 percet. Keresi. Benéz az ágy alá (Manhattan, New York), nem találja. Benéz a hitvesi ágyba, meglátá benne férjeurát, nem találja. Benéz egy másik ágyba, délceg fiatalember nyújtózik el rajta, ott sem leli. Hát elnéz olaszba, és igen, itt már bizsereg valami, mert Rómát csuda egy nép lakja, olaszoknak hívják őket és esküsznek az édes semmittevésre. A Balin rendelő kétfogú gyógyító ember azonban nem ilyen boldogságot írt fel Juliának, aki így India felé veszi a kiteljesedés irányát, ahol sok a szúnyog és spirituálisan jó a vétel. Noha Julia antennái egyelőre nem fogják a mélyebb tartalmakat, de sebaj, arra való Richard Jenkins, hogy segítsen a megvilágosodásban. Amely, magától értetődik, nem lehet teljes a Balin rendelő kétfogú gyógyító viszontlátása nélkül, aki legjobb tanácsait, úgy szerelmi ügyekben, mint a kétoldali derűt és a beteljesülést illetően Julia második eljövetelére tartogatta. A kis hamis, sejthettük volna, egyetlen mentségünk, hogy Julia mosolya közel s távol mindent elhomályosít. Van neki szelíd-jótékony, pajkosan kislányos, érett nagyasszonyos, pizzázás utáni emésztős, sőt könnyekig hatódott mosolya is - nincs az az olasz mamma, indiai árva vagy hátrányos helyzetű indonéz kisdiák, aki labdába rúghat mellette.
