Az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore legújabb filmje egy önéletrajzi ihletésű családi eposz. Bagheria, vagy ahogy Tornatore nevezi Baaría egy szicíliai kisváros, a rendező itt született és nőtt fel. Filmjéhez az itt szerzett tapasztalatokból és élményekből merített.
"Minden lébe több kanál"
A film történelmi hátteréül a II. világháború és a fasizmus szolgál, amiben azért mégis ki tud bontakozni egy kis vidámság is, ugyanis Baaría nyüzsgő, nagyszájú népe igencsak sajátosan éli meg a mindennapokat. Itt mindenki ismer mindenkit, egymást túlordítva beleütik az orrukat a másik dolgába, a freskó festőjük tyúktolvajokat használ modellnek, hogy azokat szentként felfesse a templom falára, a városbéliek pedig ahelyett, hogy a templomi szertartásra összpontosítanának, izgalmasabbnak tartják, ha felfedeznek a szentek közt egy börtöntöltelék rokont vagy szomszédot. Mindez még nem elég még azt is megengedik maguknak, hogy olykor a fasisztákon, élükön Mussolinivel gúnyolódjanak. Ugyanakkor megmutatkozik ennek a kisvárosi létnek az árnyoldala is: a városbéliek kiszolgáltatottsága a földesuraknak, éhezés, nyomor, a háborútól való kétségbeesés és félelem. Mindeközben a kor hangulatát, Baaría szépséges táját pedig a meleg tónusú képkockák, a gyakran alkalmazott látványos nagy totálok, és Ennio Morricone dallamai adják vissza.
Küzdj az álmaidért
Ebben a kisvárosi közösségben él Peppino, a film főhőse édesapjával és bátyjával. Alapvetően a film 3 generáción fut keresztül, de a generációk közül Peppino története adja a film sava borsát. Peppino édesapja Ciccio pásztorkodásból próbálja fenntartani a családot. Peppino már gyerekként szemtanúja az apja és a városbéliek sanyargatásának, így felnőtt férfiként belép a Kommunista Pártba, mert úgy gondolja, hogy csakis a szocializmus lehet az igazságtalanságból kivezető út. Közben megismerkedik Manninával, akinek szülei a kezdetekben ellenzik a fiúval való kapcsolatát a párttagsága miatt. Peppino küzd a politikai meggyőződéséért (a sorok írója szerint egy kissé hosszú ideig?) megél sikert és bukást, boldogságot és fájdalmat, mindeközben apaként és idős emberként próbálja a hosszú évek tapasztalatait átadni fiának Pietronak, aki ugyan mindvégig felnéz apjára, de nyomdokaiba sosem lép. Peppinonak rá kell jönnie, hogy ugyan álmai, vágyai szertefoszlottak, de a család mindvégig megmarad, mint összetartó erő.
Valóság és álom, múlt és jelen keveredése
Mint a legtöbb Tornatore filmben, ebben is megjelenik az idő múlása, a gyermekkorba való visszavágyódás, leragadás és az emlékekhez való ragaszkodás. A film egy álomképpel ér véget, mintha Peppino felnőtté válásával és megöregedésével csak egy álomban való időutazás részesei lettünk volna. Majd a jelenben egyszer csak megjelenik a múlt a kis Peppino személyében, Tornatore itt is érzékelteti, hogy ez csak egy film az elmúlásról, és arról hogy a világ folyamatosan változik körülöttünk, de a múlt pillanatait meg kell őrizni.
Nagy ívű családeposz, de nem a kommersz fajtából
A Baaría egy nem mindennapi kisváros életét mutatja be; az ott élő emberek jellemvonásait, egymásra gyakorolt hatásukat, és a külvilág rájuk gyakorolt hatását. Tornatore filmjében minden megvan, ami egy igényesen elkészített (szinte már hollywoodi monumentális alkotásokhoz sorolható) szórakoztató filmhez szükséges; dráma, romantika, érzelem, egy csipetnyi humor, szépen fényképezett környezet, statiszta tömegek. De mindezeket Tornatore az dél-olaszos temperamentumból fakadó realista színészi játékkal, az idősíkok és álom-valóság keveredésével együtt úgy adagolja, hogy még ha csak hajszál híján is, de ne lépje át az kommerszesedés határát.
Kiknek ajánljuk?
- Akik az amerikai kommersz filmpiacon kívül eső filmeket is képesek befogadni.
- Igényes, szép látvány világgal bíró filmek kedvelőinek.
- Akik szeretik az érzelmes, de mégsem cseppfolyós történeteket.
Kiknek nem?
- Akik nem szeretik az olasz film temperamentumos báját.
- Akik nem kedvelik a két és fél órás generációváltós filmeposzokat.
- A hatásvadász mozi kedvelőinek.
8/10
