Egy thaiföldi western-képregény-film.
A Fekete tigris könnyei egy fiatal thai rendező nagy nemzetközi sikert aratott stílus- és műfajbravúrja. Művében Wisit Satsanatieng olyan tökéletesre csiszolódott műfajokat és kifejező eszközöket ötvöz egybe, mint a western, a szerelmi románc, a képregény, a keleti színház mozdulatművészete vagy a lövöldözős videojátékok rombolás esztétikája. S ezen alkotóelemek idealisztikus világában olyan észrevétlenül olvasztja össze kelet és nyugat giccskultúráját, hogy az már felér holmi esernyők és varrógépek találkozásával a boncasztalon.
A történetben Rumpoey, a rendőrfőnök lánya, a szépséges naíva és a szegény földműves fia, a szelíd, de erős Dum, egymásba szeretnek. Ám házasságukat nem csak a nagy vagyoni különbség akadályozza, hanem az is, hogy Dum családját kiirtja egy véreskezű banda. A fiú bosszút áll, de ezután törvényen kívüliként bekerül a banditák közé, s ő lesz a környék leghírhedtebb revolverhőse, a kemény öklű, de tiszta szívű Fekete Tigris.
A film keleties, álomszerű színvilágát az égszínkékben és rózsaszínben úszó cizellált épületek, és ruhák határozzák meg, amit átszínez a gyakran és bőségesen kifröccsenő vér vöröse, vagy a festett díszletek naplementéinek narancssárgája. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a hűséges szív e legendájának minden cseppje érzelgős giccs esszenciát sugall. Ráadásul mintha a legtöbb jelenete, beállítása valamelyik szerelmes vagy banditás westernből lenne ügyesen kikopírozva, s átültetve a thai környezetbe. Ez a gyűjtemény azonban olyan tömény, hogy egy valóságon túli, idealizált világot képes teremteni, melyben a színészek mozdulatai, arckifejezései gyakran némafilmbe illően túlzóak, s mozdulatlanná válva emblematikus önmagukat adják, akár egy képregényben.
A film tökéletes minimál kollekcióját nyújtja a western párbajok ikonográfiájának: nem hagyja ki a párbajozó felek lövésre kész testtartásának újra és újra bemutatását, az egymásra szegezett, esőben ázó fegyverek csendjét, vagy lövés után a füstölgő fegyverbe fújást, és pörgetve eltevést sem. A rendező ilyen emblematikus képekkel mutatja be a film egyik legfontosabb párbaját, mely Fekete Tigris és az őt eláruló barát között zajlik. A kamera hosszan mutatja az egymással mozdulatlanul szemben álló felek arcát az esőben. Fekete Tigrist a homlokáról szemébe csorgó esőtől saját könnyei védik meg, míg az ellenfél kalapján egy korábbi párbajuk alkalmával keletkezett lyukon befolyik az eső, ezért az szemét egy pillanatra becsukni kényszerül. S ekkor veszti el a párbajt, mert a másik épp ezt várja, hogy végre jól lepuffanthassa. A film mindent túl spirálozó humorát dicséri, hogy ez kis híján még ekkor sem sikerül, mert kettejük tölténye a levegőben összeütközik, s az egyik eltéríti a másikat.
Wisit Sartsanatieng filmje remek lehetőség stílusínyenceknek és szórakoztatófilmre vágyóknak egyaránt. Képes körbevinni a megállított pillanatban, a lassított felvételben lebegtetni a kiloccsanó vért, komolyságával és papírmasé érzelgősségével megnevettetni, s előállítani a hamvasságában meghagyott rózsaszín giccset.
