Első osztályú cindarab

A Cincin lovag egy igazi hőssé váló aprócska egérvitéz meséje. Hibátlanul megrajzolt karakterekkel és figurákkal. És működő varázslattal - ami csak az igazán jó mesék sajátja.

Egerek és emberek
Az ógörög Aiszóposz (Aesopus) óta tudjuk - a francia La Fontaine és a magyar Heltai Gáspár után meg pláne -, hogy az állatmese (rövidebb, csattanós végű formája: a fabula) sohasem a konkrét faunabéli egyed tanulságos történetét beszéli el, hanem embert - emberi jellemet, tulajdonságot - testesít meg. Ezek között kitüntetett szerepet élveznek a rágcsálók, főleg a szimpatikusabb egerek, kisebb részt a patkányok ("akiknek" a járványok idején és hajókatasztrófákkor tanúsított magatartását az emberiség nehezen hajlandó megbocsátani). Valószínűleg azért ez tetszés, mert már a barlangi idők kezdetétől részesei a humán törzsfejlődésnek, bárhogy is sikoltoznak Éváink a felegyenesedett kortól számítva.
Az eleinte a felnőtteket okító történetecskék idővel egyre inkább a gyerekeket célozták - talán mert náluk még lehetett mit menteni. Mintegy erre a hagyományra települt rá az amerikai filmes szórakoztatóipar, amikor is Walt Disney megajándékozott minket Miki egerével (1928), William Hanna és Joseph Barbera Tom macskájával és Jerry egerével (1940). A rajzolt rágcsálósok trendje ma sem kopott ki a divatból, elég ha olyan újabb animációkra gondolunk, mint az Elvitte a víz vagy mint 2008 Oscar-díjas animációs királya, a L'ecsó. S most íme, itt az újabb kis hős, a Cincin lovag Egérszegi Cincinje, aki egyáltalán nem született hősnek. Külsejét tekintve.

Rágcsáló ritter
A csenevész kisegérnek lapát-nagyok fülei, de leginkább azzal rí ki az egértársadalomból, hogy számára egyáltalán nem ijesztőek annak tabui (az egércsapda, a macska, a "jobb félni, mint megijedni" elve stb.), mi több: szóba áll emberekkel, amire egéremlékezet óta nem történt példa. Merthogy itt harcban - de legalábbis nembeszélő-viszonyban - állnak egymással az emberi ország, Aranyfölde, az egerek birodalma, Egérfölde és a patkányok csatorna-alvilága, Patkányfölde lakói. E három föld három szülöttének a sorsa összeforr, hogy ez a békétlenség véget érjen, és mindenkinek jobb legyen: a csökönyösségéért az alsó kanális-országba száműzött Cincin egérlovagé, egy otthonából jogtalanul kiebrudalt patkányé, Luci Ferié és az ifjú földi királylányé, Borsószem hercegnőé.
A magát következetesen "úriembernek", vagyis lovagnak definiáló egér meséje az amerikai írónő, Kate DiCamillo a tengerentúlon népszerű mesekönyve nyomán született (idén nálunk is megjelent: Cincin lovag legendája - Egy kisegér, egy hercegnő, egy kis leves és egy orsó vörös cérna története), akinek korábban a Penny miatt című ifjúsági regényét filmesítették meg (Lelkipásztor-kutya címmel 2005-ben, a főszerepben AnnaSophia Robb-bal és Jeff Daniels-szel).

Sajtból van a Hold
A Cincin lovag az utóbbi időszak egyik legjobb animációs meséje. (Meg a WALL-E.) Az Elvitte a víz társrendezője, Sam Fell és Robert Stevenhagen direktorok olyan mesét mondanak, amiben minden egyes figura határozott egyéniséget kap, ami mind a mondataiban, mind a megjelenéseiben tükröződik. Ráadásul a Cincin lovag hosszabb ideje az első olyan meseprodukció, ami azokhoz szól, akikhez szólnia kell: a gyerekekhez, ugyan a film humora kitűnő, azonban teljességgel hiányoznak a Némó nyomában óta kötelezően használt, a felnőtt (szülői) közönséget célzó "kikacsintós" poénok. Ez egyáltalán nem baj - sőt -, mert a végeredmény egy vérbeli mese, kisméretű hősökkel és nagyadag tanulságokkal - és jókora bűbájjal.

Kinek ajánljuk?
- A mesefilmek rajongóinak - kortól függetlenül.
- Akik az egyedi animáció nagy tisztelői.
- Rágcsálóknak.

Kinek nem?
- Azoknak a szülőknek, akik szeretnek a moziban összeröhögni a szomszédos széken ülő "kollégáikkal".
- Skandináv dokumentumdrámák elkötelezett híveinek (csak semmi illúzió, fő a valóság).
- Macskáknak.


9/10