A Szép napok tavaly a filmszemlén három díjat nyert, elvitte a locarnói Ezüst Leopárdot és Fassbinder-díjra jelölte az Európai Filmakadémia. Azóta rendezője, Mundruczó Kornél újravágta a filmet, mondván: most kész. Nem tartom kizártnak, hogy ez a változat nem csak jelöltje, hanem Fassbinder-díjasa lenne az Európai Filmakadémiának. Olyan, mint a pattanásig feszülő íj a kilövés előtti utolsó pillanatban. Félelmetes. Sűrű feszültség, beláthatatlan következményű energiakoncentrátum.
Mundruczó Kornél most már másodszor lép elő olyan filmmel, amivel a normál Á-hangtól indulva a néző nem tud mit kezdeni. Sőt, igazság szerint ez a harmadik alkalom, ha a Nincsen nekem vágyam semmi és a Szép napok között készült kisfilmjét hozzáveszem. Márpedig hozzáveszem, mert az Afta nélkül Szép napok sincs. (Ha van, nem ilyen.) A normál Á-hangot el kell felejteni. Abban a világban, amelyet a Szép napok mutat fel, nem működnek a szokásos nézői kapaszkodók: nincs jó és rossz, nincs tiszta és mocskos. Nincs ítélet, de felmentés sincs. Mert nincsenek bűnösök és bűntelenek, legfeljebb büntetettek és büntetlenek vannak.
Mundruczó konvencióktól és képmutatástól meztelenre vetkőztetett világát a vágyak, ösztönök, indulatok uralják, s az itt-ott felvillanó tétova remények. A beilleszkedni tudó masszából eleve kisodródott fiatal hősei egytől egyig a sorsukkal próbálnak szembemenni, mindegyik a maga módján, nem válogatva a bűnös vagy bűntelen eszközök között. Mária anyaságra vágyik, pénzen vesz magának újszülöttet. Amikor a beteljesült vágyát váratlan veszély fenyegeti, frissen szabadult öccsét, az addig babusgatott Pétert bújtatja fel gyilkosságra. Maja eladja az újszülöttjét, akinek nincs helye az életében, mert maga sem érzi a helyét egy családos ember kitartottjaként, kiszolgáltatva János brutális kisajátítási rohamainak. Ákost az apaság csak annyira érinti, hogy eldicsekedjen Péternek, egykori barátjának Maja szerelmével, amiről pedig minden további nélkül lemondott munkaadója, a lopott autók alkatrészeivel seftelő, és a fiúkat a fekete üzletben foglalkoztató János javára.
Ez a büntetlenek világa, ahová a büntetettek világából érkezik a történet kezdetén a Szép napok tulajdonképpeni főhőse, a nevelőintézetből kiengedett Péter. A film legdrámaibb, mesterien felépített - egyszerre irtóztatóan nyers és költőien szép - jelenetében hozza össze Mundruczó a kegyetlen háromszögtörténet hőseit. A fiú rejtett szemtanúja lesz a titkos szülésnek, és a még véres csecsemő felett kötött üzletnek. A titok végzetszerű, ebből fakad a szerelem, és ebből hajt ki a történet szereplőiben végigviharzó brutális indulat.
A Szép napok egy kicsorbult szerelem története, s még inkább a szépség és szabadság iránt az ösztönök szintjén gomolygó vágy reménytelenségéé.
Minimális szöveg, csontszikár narráció, feszes, kemény csendek, Nagy András képein drámai erőt sűrít a léleksivár emberi táj. Mundruczóval ismeretlen rétegekbe ereszkedünk le, és ez megrendítő. Pedig nem mutat hőseiről többet, mint hogy élik az életüket.
Péter szerepét az Aftában megismert Polgár Tamás, Maja szerepét Tóth Orsolya játssza. Ahányszor arcukra fordul a kamera, másra nem lehet figyelni. Szemükben a sorsuk. Rád néznek, és azt nem lehet elfelejteni.
