Több mint tíz esztendővel ezelőtt jelentkezett Kamondi Zoltán libegő álomvilágot - képzelgéseket, szorongásokat, vágyakat - megelevenítő alkotásával, melynek Halálutak és angyalok volt a címe. Mi tagadás, nem ragadott magával a szépelgőn esztéticista látvány, túlságosan művinek és meglehetősen hiteltelennek találtam a víziókat, a szimbólumokat, a szürreális élmények rajzát.
A rendező új filmje, a Kísértések, melynek - problematikája és gondolatisága okán - talán az Életutak és démonok címet is lehetett volna adni, sokkal érettebb és kiegyensúlyozottabb mű. A korábbi motívumok felbukkannak ugyan benne, de mondanivalója, stílusa, szerkezete más minőséget képvisel. Karakterisztikus vallomás. Felkavaró hatású körkép. Nem gomolyog benne köd(ösítés). Szuggesztív erejével gyakorol hatást a szemlélőre. A bíráló tehát, aki nem tudott Kamondi korábbi hullámhosszára hangolódni, ezúttal elismeréssel méltatja az immár nemzetközi fórumokat megjárt sorsdráma erényeit.
Eltérő erkölcsök, felfogások, értékrendek antagonisztikus ellentétéről szól a történet (bár a szót tulajdonképpen idézőjelbe tehetnénk, mivel a szerző - Kamondi jegyzi a forgatókönyvet is - tagadja a sztori funkcionális jelentőségét, inkább meseszerű építkezésről beszél). Marci, a tehetséges és érzékeny fiatalember szerény tapasztalatokkal, de az önmegvalósítás vágyával keres kapaszkodókat. Szeretetre szomjazik s valamiféle "kitörésre", cselekvési lehetőségeit azonban korlátok akadályozzák.
A fiatal főhős élete akkor változik meg, amikor - alkalmi munkája során - egy éppen csak serdülő cigány kislányt adnak el számára pár láda hagymáért. Juli - az archaikus romatörvényt felnőtt öntudattal és konok elhatározással tisztelő csitri ? úgy érzi: visszavonhatatlanul a férfi tulajdonává vált, ki kell szolgálnia minden elképzelhető házastársi relációban. Még nem érett a szerelemre, de a szexuális ?kötelességérzet? is munkál benne. Ez a másik pólus, a szokásostól és hagyományostól eltérő meggyőződés: démoni szenvedély izzítja, s lángjainak martalékául esnek tiszta szándékok éppúgy, akárcsak a számítgató kivagyiság. A fantomok megsokasodnak Marci hétköznapjaiban, egyre jobban eluralkodik a káosz benne és körülötte. Amikor a kis Juli elviselhetetlennek ítéli a helyzetet, közbelép, és kiteljesedik a tragédia.
A Kísértések jellemei pszichológiailag nem maradéktalanul meggyőzőek (inkább variációkat látunk életvitelre, érvényesülésre, megalkuvásra stb.), mindezért azonban bőségesen kárpótlást nyújt az érzékletesen ábrázolt atmoszféra. Medvigy Gábor operatőr a rá jellemző alapossággal térképezi fel a polgári miliőt és a sötét perifériát egyaránt (a színes és fekete-fehér kompozíciók sajátos váltogatásával). Dokumentárisan pontos mozzanatok adják a hátteret (az önéletrajzi ihletés gyakran árulkodó). Miklós Marcell inkább csak "hozza" a figurát, Kovács Juli viszont meglepő természetességgel alakít, mintha nem is szerepet játszana. Néhány vérbő pillanatot köszönhetünk Básti Julinak, Budai Katalinnak, Seress Zoltánnak, Derzsi Jánosnak.
P. S. 1. Berlini beszámolómban hírt adtam arról: nem minden külföldi kritikus rajongott a filmért. Fülembe jutott, hogy egyesek rosszallották a megjegyzést. Sorry. Ha jól értelmezem Kamondit, ő a teljes igazság kimondására és őszinteségére buzdít.
P. S. 2. A királyi televízió betiltotta a film előzetesének sugárzását. A döntés nem az alkotást, hanem a cenzúrázókat minősíti.
