Csukd be a szemed, és gondolj egyszerre százkét dalmata kölyökre. Mit látsz? Pettyek, pettyek, pettyek. Fekete pettyek repülnek a fehér tájban minden mennyiségben és néha egy-egy megszeppent kiskutya is. Kevin Lima, rendező legalábbis erre gondolhatott, mikor becsukta a szemét, mert így kezdi el 102 kiskutya című filmjét. Mikor beültem a moziba, hogy megnézzem ezt a mesefilmet, bevallom nagyon vártam, hogy láthassak végre egyszerre több mint száz igazi kiskutyát. Ám erre azért még sokat kellett várni...
A Pavlov Pszichiátrián a bűnözőkön speciális gyógymóddal kísérleteznek, felváltva engedik be hozzájuk az emberséges sokkolót és az ellenséges állatot. Az ellenség például egy gonosz pitt bull esetében egy fehér nyuszi és a vegetáriánus kaja, Szörnyella De Frász (Glenn Close) esetében pedig néhány dalmata. Ez utóbbi rettegett hölgyet a 101 kiskutya című filmből már jól ismerhetik a Disneyből ötös gyerekek. Doktor Pavlov fáradozásának köszönhetően Szörnyella gyógyultan távozik a klinikáról. Már nem kíván folyton állatokról lenyúzott bundákat hordani, mint régen, sőt egy kutyamenhely megmentője és munkatársa lesz. Ám később kiderül, hogy a gyógyulás pillanatnyi bódulat volt csupán, Szörnyella csak Szörnyella maradt, s Monseiur Le Nyúzzal (Gerard Depardieu), a szűcsök szűcsével már tervezik a 102 kutyából készítendő különleges bundát... A punkfrizurás Gerard Depardieu mellett, aki hatalmas bundákban jelenik meg a nézők előtt, s tigrisből készült rövidnadrágban, szerepel még néhány különc figura a filmben. Például egy kutyatudatú beszélő papagáj, aki mivel kutyák között nőtt fel, csak kutyaként hajlandó viselkedni, s a 101 kiskutyából ismert Pacni nevű eb egyik kölyke, aki pettyek nélkül született ugyan, de mindent megtesz, hogy néhány sötét foltot gyűjtsön bundájára.
Mire a már huszadik rémisztő fekete-fehér ruháját viselő Szörnyella fondorlatainak köszönhetően végre összeterelik azt a rengeteg pöttyöst egy pékségben, gyorsan kiderül, hogy azok jól ismerik az óriástorta-gyártás csínját-bínját, sőt egy hatalmas habos tortába, melyet színes pettyekkel szórnak tele, belesütik a gonoszt is... A fő-fő szereplők, mégis a dalmaták maradnak és az ő számosságuk, de mikor már el kezdeném számlálni őket, kiderül, hogy bár valódi kutyák képét látom, de sokszorozva, tíz kutya legalább kétszer szerepel ugyanazon a képen. A mennyiségek ilyen szemfárasztó növekedése után úgy érzem, én inkább megelégednék egy kiskutya vagy egy fél nézegetésével is. Ám a gyakorlott cirkuszba járó családok továbbra is sokra becsülik a lélegzetelállítás, a könnyfakasztó bohóckodás és az élő-állatkidobó működtetés fáradtságos mesterségét.
