Tim Robbins számos jelentős filmszerepe után ("Erik, a viking", "Jákob lajtorjája", "A játékos", "Rövidre vágva", "A nagy ugrás", stb.) most újra rendezésre adta a fejét. Egy "Bob Roberts" című politikai szatíra után 1995-ben elkészített egy "Ments meg uram"című, halálbüntetés ellen buzdító, tanulságosan megható filmet, aztán 1999-ben a "Broadway, 39. utca"-át, ezt a meghatóan tanulságos politikai musicalt.
Ami első látásra szembeötlő utóbbi két filmjében, az a temérdek felvonultatott sztár, s az oktató-nevelő célzatú témaválasztás. Gondolnánk, hogy ezzel a szélesebb közönségrétegeket kívánja megcélozni, de a "Broadway, 39. utca" aligha fogja azt eltalálni, legalábbis nálunk. Hiszen (függetlenül a néző bal vagy jobb oldali nézeteitől) milyen aktualitása lenne ma egy szocreál színházi musical filmes reprodukciójának? Nem tudni miért készít manapság egy hollywoodi színész üde munkás musicalt a 30-as évek Amerikájának kommunista ellenes hisztériája ellen. Talán mert imádja a színházat, talán épp az anakronizmus vonzotta, vagy az a kor, melyben a művész öntudattal és hittel élt, s nem riadt vissza attól sem, hogy aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozzék, hogy rá akarja ébreszteni a társadalom alsóbb rétegeit arra, hogy "valamit tenni kell a kizsákmányoló burzsoá kapitalisták packázásai ellen". Bizonyára más okból, legalábbis kevésbé politikai propaganda célzattal készítette filmjét, mint az ötvenes évek hazai kultúrpolitikája az (amúgy számunkra talán élvezhetőbb) "Dalolva szép az élet"-et.
1936, New York, Szakszervezeti Színház. A filmben központi szerepet betöltő színdarab ("A csónak elsüllyed") bemutatását az utolsó pillanatban betiltja a kormány, mert baloldali jelszavakat hirdet. A színészek azonban állásukat kockáztatva átvonulnak egy másik színházba, s megtartják az addigra már országszerte elhíresült előadást. A darab, szerzője szerint ugyan sziporkázik a műfajt megújító, zseniális ötletektől, de azok mind rendkívül sematikusak vagy erőltetetten művésziek. A történet olyan egyéniségeket is felvonultat, mint Orson Welles, Nelson Rockefeller, Diego Rivera és Bertold Brecht. Jelenlétük azonban jelképes marad, s alakjuk plakátként lengedezik az általános társadalmi viharban.
A Broadway 39. utca egy meglepő és szokatlan film Amerikából, olyan zseniális színészekkel, mint Emily Watson, Vanessa Redgrave, John Cussack vagy Hank Azaria.
