Déja Vu? Ez a film hiba a mátrixban. A filmkészítés ókorában, amikor az időutazás még újdonság volt a vásznon, talán elment volna, de 2006-ban több mint ciki: kínos.
Nem csak a címe, de maga az alkotás is "deja vu". Épp elégszer láthattuk már a sztorit ahhoz, hogy minden eleme ismerős legyen. A nyomozó, akinek egy szörnyű robbantás tettesét kell felkutatnia, segítséget kap egy szigorúan titkos katonai fejlesztés formájában. Arról, amit megpróbálnak műholdas követőrendszerként bemutatni neki, rövidesen kiderül, hogy valójában időkapu a múltba. Roppant tudományosan meg is magyarázzák: "féregjárat", "a papírlap két egymáshoz illesztett oldala" - atyaég, gimnazista koromban olvastam ilyeneket a népszerűsítő irodalomban. (Jó, tudom, Amerika. Nekik az egyszeregyet is el kell magyarázni, ha történetesen szóba kerül egy filmben.) Nyomozónk aztán, nem zavartatva a valószínű haláltól, íziben beleveti magát a téridő örvényeibe.
Ha kategorizálnom kellene a filmet, azt mondanám: "terroristás-nyomozós-időutazós-szerelmes", magyarul katyvasz, amiből erős forgatókönyv és új ötletek segítségével még jó is kisülhetne. Itt azonban mindkettő hiányzik. Denzel Washington önmagát hozza, ami egy csöppet sem baj, mert máris van egy értékes szereplőnk a filmben. A többiek viszont csak "többiek", a "futtak még" kategória, beleértve a hölgyet is, aki értetlen és aranyos, és a terroristát is, akinél még a South Park epizód-gonoszai is motiváltabbak. A legnagyobb hiba viszont az időutazás kidolgozása.
Meg tudjuk-e változtatni a múltat? Nos, Doug Carlin nyomozó biztos, hogy nem látta sem a Terminátor-, sem a Vissza a jövőbe-sorozatokat, sem a 12 majom vagy A pillangó-hatás filmeket, ugyanis ez a mozit illetően szerencsétlen módon műveletlen főhős egy pillanatig sem gondolkozik a problémán. Rettenetesen meglepődik viszont, amikor kiderül, hogy éppen változtatási törekvései okozzák a szörnyű végkifejletet. A néző már annál kevésbé lepődik meg: körülbelül a film felétől ki tudja sakkozni, mi is lesz a vége. Sőt, még a konkrét záró jelenetet is.
Ez van, ha valaki - mint Tony Scott rendező - ügyet sem vet arra az egyszerű tényre, hogy a közönség már látott egypár hasonló alkotást. Igaz ugyan, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, de olyat egyet sem láttam a nézőtéren - fanyalgó, fel-felkacagó nézőket viszont annál többet.
Hogy micsoda ötletparádét lehetett volna kihozni a film unalmasan egymás mellé pakolt elemeiből, ha kreatívabb csapat dolgozik rajta, arra kitűnő példa a film egyetlen igazán jól sikerült jelente. Egy autós üldözés során a jelenben élő nyomozó a múltban arra járt terroristát próbálja meg követni - zseniális ötlet, remekül kivitelezve, székhez szögező látvánnyal; több filozófiát (akaratlanul) és akciót (szándékosan) sűrítettek bele, mint a film többi részébe összesen.
Ezzel azonban ki is merült a filmkészítők leleményessége. Ez a Déja Vu egyszerűen hiba a mátrixban. Ki kell törölni.
