A Kung Fu Panda előzetese kínai trashfilmparódiát sejtetett, de a végeredmény egy bájos gyerekmatiné lett, ami ugyan nem nyomja az arcunkat a minden eddiginél látványosabb grafikába, de legalább van stílusa.
Nem is értem, hogy a rajzfilmipar miért tökölt évek óta ogrékkal, rusnya szörnyekkel, rosszarcú mókuspatkányokkal, meg animált bogarakkal, amikor a panda tuti befutó egy rajzfilmcastingon. De most végre itt a Kung Fu Panda, a főhős nemhogy szőrős, foltos melák, de a végére megtanul a pocakjával verekedni is. Ez pedig 12 éves kor alatt azonnali jaj de cukizást, és persze heveny plüssfiguráért nyaggatást vált ki, a szülők meg kénytelenek csendben beletörődni, hogy Micimackó le van ejtve, új játékok, új pólók, meg új bögrék kellenek, de azonnal.
A baj csak az, hogy a Kung Fu Pandát hiába reklámozták Carl Douglas legendás Kung Fu Fighting című dalával, hiába csináltak úgy, mintha ez a film a felnőtteknek is adna valamit, igazából ez csak egy bájos, tényleg vicces gyerekmatiné. A sztorira persze odaszigszalagozták a nagy hollywoodi igazságot, miszerint mindenki lehet hős, csak bíznia kell magában, meg jól csak a szívével lát az ember, és ami igazán fontos az a dupla hamburger baconnel, de ettől még a kisiskolások jól szórakozhatnak, és egyiküket sem fenyegeti az a veszély, hogy nyálasan érzelgős musicalfelnőttekké vagy túlsúlyossá válnak majd.
A sztori Kínában játszódik, de még Mao menetelése és a valóság megérkezése előtt, meg persze minden szereplő állat, méghozzá különböző, így a hét évesnél idősebb gyerekkel érkező szülők felkészülhetnek az olyan kérdésekre, minthogy mégis hogyan lesz panda a kacsa fia, és milyen szerelmi kapcsolat fűzhet össze egy majmot és egy tigrist. A cselekmény kezdetén Po, a panda hátat fordít családjának, a híres leveses dinasztiának, hogy kungfuharcos legyen, persze nem megy neki, mert dagadt és lusta, de utána rájön arra, hogy a legfontosabb, hogy higgyen magában, és akkor máris a földbe gyalul bárkit. Mindezt a hetvenes évek kungfufilmjeit megidéző képi világgal tálalja a Dreamworks, nyoma sincs már a nagy erőfitogtatásnak, nem látszanak a szuperszámítógépek, meg a renderelő szoftver fejlett funkciói, nem forog körbe, nem suhan át, és nem robban látványosan, ha nem kell. Csak szép képek vannak, meg stílus. Plusz rengeteg ötlet és bájos poén.
Persze, ez azért tizenkét év felett is elég lehet, sőt, csak le kell mondanunk az utóbbi évek animációs filmjeiben elburjánzó kikacsintásokról, popkulturális utalásokról, meg rejtett szexuális poénokról, amiken úgy lehet röhögni, hogy a gyerekek pár székkel arrébb zavartalanul majszolják a popcornt. Ettől még megmarad az, amitől jó egy rajzfilm, és egyébként is, aki szerint nem cuki egy túlsúlyos panda, annak égjenek a retinájára a Motel 2 legbénább hentelős jelenetei. De tényleg.
