A IX. szimfónia bemutatóját 1824. május 7-én tartották. A Beethoven árnyékában című film fikciója szerint az intendáns-kiadó Schlemmer érzi, hogy csak külső segítség mentheti meg a premiert. A bécsi konzervatórium zeneszerző szakának legtehetségesebb tanítványát, a huszonnégy esztendős Anna Holtz kisasszonyt bízza meg azzal, hogy segítsen a kották másolásában. Anna nemcsak szolgaian tisztázza a partitúrát, hanem meglepő őszinteséggel ajánl változtatást Beethovennek, mi több, bele is javít a kéziratba. A bemutató hatalmas siker, s a kisasszony - kisebb-nagyobb megszakításokkal - a Maestro mellett marad, annak 1827-ben bekövetkezett haláláig.
A nagy emberek, különösen a nagy művészek életéről forgatott filmeket két mozzanat ihleti. Leggyakrabban arra az érdeklődésre alapoznak az alkotók, amely a hétköznapi embereket foglalkoztatja a zsenivel kapcsolatban. Miért pont ő? Vajon pokolra kell szállnia mindenkinek, aki dudás akar lenni? Beethoven életének utolsó szakasza kínálja is az érdeklődésre számot tartó biográfiai tényt. A hallászavarral kapcsolatos bántalmak 1795-ben jelentkeztek, 1819 körül már teljesen süket a zeneszerző, ettől kezdve már csak írásban lehet vele érintkezni. A betegség szükségszerűen teszi keserűvé, és távolítja el a külvilágtól. Ez utóbbi, a nagy ember magatartásának pokróc volta hatásosan jelenik meg a filmben, ám a süketséggel kapcsolatban zsákutcába sétáltak be a forgatókönyv írói. Engedményt kellett tenniük, hiszen a szájról olvasás vagy az írásbeli információcsere igencsak lelassította volna a filmet. Így aztán Beethoven néha figyelmezteti a beszélgetőpartnereit arra, hogy nem hall, többségében azonban jól érti a hozzá szólókat. A zene pedig gyönyörű, akkor is, ha a külső és a belső hallás bonyolult problémáját szintén szóbeli közlés révén értelmezhetjük.
A dramaturgiai alaphelyzet, a fiatal, ambiciózus hölgy és a Mester találkozása arra is lehetőséget nyújt, hogy a művészet céljáról, mibenlétéről is valljanak a szereplők, illetve rajtuk keresztül az alkotók. A beethoveni-hollandi felfogás szerint az igazi művészet párbeszéd Istennel, s ez a dialógus teremt majd kapcsolatot az emberek között is. Ezt a törekvést hitelesíti a IX. szimfónia felhangzó záró tétele és a Nagy fúga részlete.
A nagy emberek sorsa másodsorban akkor érdekelheti az alkotókat, ha saját léthelyzetükre keresnek választ. Agnieszka Holland egykori lengyel rendezőnő valamikor, a történelmi időkben Wajda és Kieslowski munkatársa volt. A Szolidaritás-mozgalom leverése után Párizsba emigrált, és a közép-kelet-európai mozgókép egyik legreményteljesebb tehetsége külhonban nem igazolta képességeit. Kulturált filmet készített Verlaine és Rimbaud kapcsolatáról, de különben hírt sem hallottunk róla. A Beethoven-filmet nehéz másként értelmezni, mint saját művészsorsa feldolgozásaként. Fiatal hölgy érkezik a Mesterhez, és bizonyítani szeretné, hogy belőle is nagy, ha lehet, még nagyobb művész lehet, mint a példakép. A Beethoven árnyékában legnagyobb érdeme az a rezignált, árnyaltan ábrázolt és kellően önkritikus üzenet, hogy a tanítvány nem vagy csak kivételes esetben növi túl mesterét. Adott esetben Wajdát vagy Kieslowskit. Akiket - van mihez mérnie magát a rendezőnőnek - a mozgókép legnagyobb alakjai között tartanak számon. Paradox módon immár nem Európában, hanem a kulturálisan lesajnált Amerikában. De az is kivételes adomány, ha az ember közreműködhet remekművek létrehozásában.
A Beethoven árnyékában című filmet magyarországi helyszíneken forgatták. A bécsi jeleneteket Budapesten vették föl, a kecskeméti énekkart látjuk a IX. szimfónia premierjén. És a soproni felvételekről se feledkezzünk el. A színészek többsége amerikai; a címszereplő Ed Harris hatásosan egyensúlyoz a megjelenítendő figura által kínált csapdák és lehetőségek között.
