Az újságírók számára félig – pár órára - nyitott forgatási napon Lengyel Balázs rendező és a stáb a Mányoki uszodában vesz fel jeleneteket. A modernnek aligha nevezhető épület belsején nem is kellett sokat változtatni, így is megfelel a Bajkonur űrrepülőtér kiképzőmedencéjének – az eredeti ugyan nagyobb és kerek, de honnan vegyünk olyat -, amiben számos izgalmas dolog történik. Itt képzik ki kozmonautának 1957 elején a baráti Magyarországról érkező Serbán Lajos permetezőpilótát, vagyis Lajkót, hogy az első élőlény legyen az űrben – merthogy a sztori szerint ő még Lajka kutyát is megelőzte.

Belépéskor műanyag mamuszt kapok, olyat, amit utoljára a szülőszobában viseltem, és igyekszem elvegyülni a forgatás világában. A medencében búvárruhás operatőrök és profi búvárok készítik elő a jelenetet, illetve várják, hogy a szereplőkkel foglalkozzanak. Elsőként egy ún. green screen jelenetet vesznek fel a zöld háttér előtt a vízben, amit később digitális utómunkával tesznek teljessé. Itt Lajkó már felnőtt „méretben” az anyaméhben lebeg, és itt hallja meg a sorsát később eldöntő jóslatot. A címszereplő Keresztes Tamás türelmesen várja, hogy minden készen álljon – ez eltart egy darabig, mert a kamerát csak úgy lehet üzemkészen tartani, ha néha kiveszik a vízből -, és egy szál alsónadrágban bizarr látványt nyújt, mert hasából egy kellék köldökzsinór lóg ki, amit a nyakára csavarva hord, és amit a biztonság kedvéért még nejlonnal is betekertek.

A rövid lebegős jelenet után egy összetettebb részt vesznek fel, amit hosszan is el próbálnak a kaszkadőrökkel. Itt vezető pártfunkcionáriusok, köztük Brezsnyev elvtárs előtt tartanak bemutatót a kiképzés résztvevői, köztük egy Helga nevű nagydarab hölgy – neki elég sötét múltja van, de részleteket nem árulhatok el -, ám kiderül, hogy nem tud úszni. Amikor mégis betessékelnék a medencébe, behajigálja a vele foglalkozó fehér köpenyes tudósokat, de végül ő is a vízben végzi. Amíg ott voltunk, a próbát vették fel a víz alól, de ehhez kellett a német színésznő, a nálunk nagyjából ismeretlen Anna Böger is, aki piros búvárruhában békésen tűrte, hogy időnként bedobják, és rendezői utasításra hol lelkesen, hol visszafogottan kapálózott a víz alatt. Ezután újra Keresztes Tamást vette a kamera, ahogy, hátán igazi retró orosz oxigénpalackkal eljátssza, miként figyel fel arra, hogy a hősnő bajba jutott – mi egy monitoron figyeltük a mozgását. A színész korábban is búvárkodott már, így nem okozott neki gondot a sokszori alámerülés és a víz alatti munka – másnak ez akár komoly kihívás is lehetne.

Keresztes Tamás elég sokat árul el az általa játszott karakterről, akit a film elején még kisgyerekként ismerhetünk meg. Az őt „kicsiben” játszó Varga Zétényt még a Katona József Színházból ismeri, és a gyerekkori rész hangsúlyosan fontos, mert ekkor történik az, amiért Lajkó a csillagok közé vágyik. Nevezetesen miközben rakétákkal kísérletezett, a kerti budival együtt édesanyját is kilőtte az űrbe, és mivel a (filmbeli) cigány folklór szerint a halottak abba a csillagjegybe kerülnek, amelyben születtek, hősünk űrhajósként menne anyja után, hogy bocsánatát kérje. Keresztes szerint Lajkó alakja eleinte csak szemlélője, majd alakítója is a körülötte történteknek, és bár vígjátékról van szó, egyáltalán nem egy idétlen rajzfilm figura, vagy egy túlrajzolt kusturicai alak. „Ügyetlen és tétlen szemlélése annak, ahogyan a világ groteszk módon felzabálja magát” – így foglalja össze a cselekmény lényegét a szerep kedvéért kackiás bajszot növesztő színész.

Nem csak a bajusz teszi, de a folyton mosolygó Pálffy Tiborról tényleg elhinné az ember, hogy Keresztes apja, ami a filmbeli szerepe. A Varga Katalin balladájából megismert színész már kevesebbet árul el, de kiderül, hogy az egy hónapos forgatásból ő húsz napot dolgozik, tehát hangsúlyos a jelenléte. Az apa figurája hol előremozdítja, hol gátolja fia karrierjét, de szó sincs negatív figuráról, hanem azt teszi, amit éppen a pillanat diktál. Pálffy szerint annak sincs különösebb jelentősége, hogy cigány a főhős, ahogy annak sem, hogy a történet a szocializmus idején játszódik, mivel a hangsúlyok áthelyeződnek az alkotás költészetére. A bajusz meghatározó elem lehet, mert Gyabronka József is bajszosan tűnik föl: ő az a téeszelnök, aki a főhős lelkes támogatója lesz, és aki elkíséri a Szovjetunióba is.

Gyabronka dialógusai fele oroszul van, ami egyáltalán nem okozott problémát a színésznek, hiszen annak idején tíz évig tanulta a nyelvet, de játszott ő már Moszkvában oroszul a De mi lett a nővel? című előadásban. Neki különben is nagy öröm idegen nyelven dolgozni, volt már angol, német és francia nyelvű szerepe is, a bajusz pedig nem volt kötelező, egyszerűen más akart lenni, mint szokott. Gyabronka egyébként tipikusan az a színész, akivel Lengyel Balázs dolgozni szeret. A rendező, akit arról lehet felismerni, hogy ő az egyetlen férfi a stábban, aki nem a forgatásokon gyakorlatilag kötelező zsebes nadrágban jár, ragaszkodik a forgatókönyv minden mondatához, itt nincs improvizálás, és csak a jelenetek mozgássorait próbálják el, a párbeszédeket nem, így itt csak olyan színésznek van keresnivalója, aki elsőre is tökéletesen mond fel mindent.

Lengyel, aki A répa című kisfilmjével hívta fel magára a figyelmet, elsőfilmes létére nem az az izgulós típus, szerinte ő annak a generációnak a tagja, akik kifejezetten szeretik a technikai jellegű kihívásokat, ám volt egy jelenet, amitől ő is leizzadt. Egy öt emelet magasságú léggömb volt a „főszereplő”, egy erdő közepén forgattak vele három napon át, rengeteg jelmezes statisztával, és rengeteg dolog romolhatott volna el – de nem romlott el semmi. A kérdésre, mely szerint valóban A tanú lenne a számára a követendő példa, elismerte, hogy valóban ez a fajta szatíra áll közel hozzá – és egy kis skandináv fekete humor -, ahol „a karakterek nincsenek tisztában azzal, hogy ők valójában nagyon vicces dolgokat csinálnak”.

Azt is megtudtuk, hogy bár a film az űrhajózásról szól, a rendező nem rajong magáért a témáért, az ötlet csak úgy beugrott neki, és persze mint manapság mindenki, ő is úgy dolgozik, hogy közben észben tartja, mi az, ami nemzetközi szinten is működik a történetben, nem csak nálunk, hiszen a Lajkó - Cigány az űrbent mindenképpen szeretnék fesztiváloztatni. Réder György, a film mindig nyugodt operatőre elmondta, milyen munkák vannak még hátra. Kiskunlacházán, az egykori szovjet laktanyában például a Bajkunur dísztribünét építik fel, úgy 360 fokban legyen "belátható", amihez a telejs hátteret az egyik VFX utómunka csapat „teremti meg”, itt forog a pilóták szobájában játszódó jelenet, de a végére maradt az irányítóterem és az a rész is, amikor Lajkó tényleg feljut az űrbe, és egy űrkapszulában láthatjuk. Ehhez a minta az az űrkapszula lesz, amiben még Farkas Bertalant küldték fel, de magát a kapszulát külön építik majd meg. A fekete komédia várhatóan 2017 őszén kerül a magyar mozikba, forgalmazója a Vertigo Média.

Amikor a rendezőt arról faggattam, nem lesz a kavarodás a cím körül, hiszen sokan hihetik azt, hogy a dolog Lajkó Félixról szól, titokzatosan azt válaszolja, hogy a Lajkó névnek a történet során többletjelentése is lesz. Úgy mint a Hodor a Trónok harcában? – kérdem, ő pedig rám hagyja, hogy valahogy úgy.

Fotó: Sághy Tímea