Angelina Jolie az ENSZ jószolgálati nagyköveteként bejárta a délszláv háború helyszíneit, és itt szerzett élményeiből született első rendezése, A vér és méz földje, ahol a címből a hangsúly inkább a vérre esett.
Azt rég tudtuk, hogy Angelina Jolie a szíven viseli a világ sorsát, gyerekeket fogad örökbe a harmadik világból, válságövezeteket látogat, jó dolgokhoz adja a nevét, és azt is tudjuk, hogy nem egy buta lány, sőt. Egy idő után úgy gondolta, hogy a filmiparban kiskora óta szerzett tapasztalatait rendező-forgatókönyvíróként kamatoztathatja, akárcsak azon élményeit, amelyekre a délszláv háború az ENSZ jószolgálati nagyköveteként, majd a Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) különmegbízottjaként tett szert, és így született 2012-ben A vér és méz földjén.
A filmet – bár a stáb tett erre próbát – az érzékeny téma miatt nem lehetett a Balkánon forgatni, így végül hazánkban, Budapesten és Esztergomban vették fel. Szereplői viszont „garantáltan” hiteles, javarészt ismeretlen délszláv színészek, és Jolie javára kell írnunk, hogy nem próbálta történetét világsztárokkal eladni, és magára sem osztott szerepet. De mi is ez a történet? Danijel, a boszniai szerb rendőr és Ajla, a boszniai muszlim művész már együtt voltak a háború előtt, hogy aztán minden a feje tetejére álljon. A harcok során a férfi tábornok apja, alatt szolgál tiszti rangban a szerb hadseregben, a lány pedig a szerb erők foglya lesz tucatnyi sorstársával együtt, ahol a legszörnyűbb dolgokon mennek keresztül.
Jolie filmjében azt vizsgálja, miként változtatja meg az embereket a háború és az erőszak, és ehhez bizony rengeteg erőszakot használ fel, annyira, hogy néha rossz nézni. Azt azonban senki sem vitathatja el, hogy mindezt jó szándékkal és nem hatásvadászatból teszi, és a délszláv konfliktus ismerői szerint még így is csak a felszínt kapargatta. A kritikusok általában a színésznő rendezői tapasztalatlanságát, azt, hogy túlontúl okítani akar minket a háborút illetően, azt azonban el kell ismerni, hogy a téma izgalmas, a színészek jók és a történet elég hatásos.
Jolie, akinek nem szegték kedvét az elmarasztaló kritikák, azóta két másik filmet is rendezett, az igaz történeten alapuló, jól sikerült háborús drámát, a Rendíthetetlent (2014 )és az önéletrajzi elemeket is tartalmazó, de túlságosan is melodramatikus A tengernélt (2015)
